Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

Tótsolymosi Apród János kancelláriai működése 27 tudott hivatkozni 1365-ben. Ez a magyarázata annak, hogy a királyi írásbeliség különböző osztályain, különböző időben (1349 e., 1350, /1358/-1363-1367, 1378 k.) szerzett érdemeit birtokszerzési taktikájához igazított időrendben értékesítette okleveleiben. Kancelláriai szolgálata kronológiai rendben tehát valójában így alakult: a) litteratus-i munka a (nagy)kancelláriában (—1349-ig); b) jegyzői zolgálat a notaria-bm, azaz a királyi titkospecsétes kancelláriai osztályban a második nápolyi hadjárat idején (1350) és c) cím nélküli (újabb) vezető notariusi működés a nagy kancelláriában kanonoksága és két ízben viselt érseki helynöksége idején (1358-1363-1367; 1376 - Lajos király haláláig?). S úgy látszik, érdemei közé sorolta krónikája megírását is, melyet Pór és Dékáni szerint valószínűleg, Rugonfalvi Kiss, Fekete Nagy és Mályusz szerint pedig biztosan Lajos királynak is bemutatott.

139 Ma már egészen biztosra vehetjük, hogy ez valóban megtörtént; művét kortársai is ismerték, a királyi kancelláriában pedig száz év múlva is merítettek belőle.

140 Az a tény pedig, hogy krónikájának 1363 táján készült első, egységes része

141 a nápolyi hadjáratok leírásával zárul, azon véleményünknek a megkockáztatását is lehetővé teszi, hogy Küküllei mind az» 1350. évi notariabeli szolgálatainak felidézésével, mind pedig krónikájának 1364 k. elkészült első részének a bemutatásával birtokszerzési akciójához kívánta Lajos király jóindulatát biztosítani.

142 139

Pór: János küküllei főesperes 11.1. - Dékáni: Küküllei János 31.1. - Rugonfalvi Kiss: i. m. 524-526. 1. - Fekete Nagy: Küküllei U9. 1. -Mályusz: Lásd a 12. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 1 40 Albert király 1438. június 23-án kelt s a Garai Lászlót dicsó'ító' adománylevelében olvassuk, hogy nagyatyja Lajos király havasalföldi háborújában (1368-1369) főleg „in partibus Walachorum, licet iuvenem tempore, strenuum tarnen et agilem in rebus bellicis exercitum eiusdem Ludovici regis ab adversarüs pene oppressum et fuge subactum banum Machoviensem pro tunc existentem suis banderiis et gentibus fultum virtuose restaurasse, de hostibus vere eisdem gloriosum triumphum obtjnuisse eiusdem predecessoris litteralibus hystoriis eterne memorie traditum constat

..." (MODI. 13208.) Mályusz Elemér: Thuróczy János krónikája és a Corvina. Phil. Közi. (1966.) 300.1. 1 4

' Ebben minden szerzó' megegyezik. 1 42 Tervét - véleményünk szerint a következőképpen hajthatta végre: 1. Ellátása és a jövőben való gondozása fejében — feltételes érvénnyel - a maga és családja számára megszerezte a rokkant görgői Konrád fia György fiának: Jánosnak az örökségét. 2. ötévi várakozás alatt - a király jóindulatának a megnyerése céljából - összeállította krónikájának a nápolyi hadjáratok leírásával záruló első részét, majd 3, - kedvező fogadtatása után - többszörös kancelláriai, főként pedig a második nápolyi hadjárat idején a notaria-ban teljesített szolgálatainak jutalmaként az *1364-ben, 1365-ben, valamint az 1368-ban részére kiállított királyi oklevelekkel véglegesen biztosította az 1360-i örökséget. Hogy- ezekben az években valóban élvezte a király kegyeit, bizonyítja (a Bulgária ellen vonuló) Lajos királynak 1365. április 20-án, Széphelyen (Temes m.) kelt az az oklevele, mely szerint kihallgatáson fogadta (hadbavonuló) testvérét: Balázst, és intézkedett jegyesének hozománya ügyében. Az (általunk fellelt) oklevél szerint Lajos király - mivel a néhai Gyog-i András fia István mester egykori alvajda leányát: Katalint, a Selmus-i Apródnak nevezett Miklós fia Balázs jegyesét fiúsította-és atyjának Gyog-i és Tyuis-i birtokainak örökösévé tette, meghagyta az Erdélyi káptalannak, vizsgálják ki, vannak-e ezen rendelkezésével ellentétes tartalmú oklevelek a leány rokonainak birtokában; ha igen, küldjék fel azokat a királyi kúriába. A káptalan jelentése igenlő volt, az ügy folytatásáról azonban nincsenek adataink. (MODI. 29162.) Ez az oklevél a király különleges kegyéről tanúskodik, mert az ilyen kihallgatások és kegyek osztogatása rendszerint győzedelmes háborúk után volt szokásban. Ezenkívül pedig azt is bizonyítja, hogy a műve II. r. 34. fejezetében leírt bolgár háborúról Kükülleinek személyes értesülései voltak. (Vö. Dékáni: Küküllei János 141-142.1.)