Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.
248 Dóka Kláru valamint a Kardos- és Tocó-ér medenendezese. A hivatal felügyelete alá 6 vízhasználati társulat tartozott, összesen 48 227 kat. hold területtel. A vezető 1926-ban Meskó Kálmán volt, helyettese Hegedűs Kálmán, aki a Sátoraljaújhelyi Kultúrmérnöki Hivatal megszűnése után jött Debrecenbe. 85 3. A Győri Kultúrmérnöki Hivatal területe Győr, Mosón—Pozsony, KomáromEsztergom megyékre terjedt ki. A nagyrészt sík területen sok volt az öntözési igény. Fontosabb vízfolyásai a Lajta, Marcal, valamint a Csikvándi, Sukorói,Péri, Cuhai, Kis- és Nagy-Pándzsa erek voltak. Ezek közül a Lajta rendezése volt a legjelentősebb kultúrmérnöki munka az 1929—1932 közötti időszakban. A területen fontos vízmosáskötési munkák is folytak, Dunaszentmiklós, Neszmély, Nyúlhegy határában. A hivatal felügyelete alá tartozott a Lajta Vízrendező Társulat, 5844 kat. hold területtel. 1926-ban a hivatal vezetője Reményik Andor volt, munkatársai Kalcher Győző ésKorn Márton. 86 4. A Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki Hivatal területe Jász-Nagykun—Szolnok, Békés és Csongrád, valamint Csanád—Arad-Torontál megyékre terjedt ki. Fő feladata az öntözőtelepek létesítése és az artézikutak üzemeltetésével kapcsolatos feladatok ellátása volt. A hivatalfőnök ellenőrizte a Szárazár és Székesér Lecsapoló Társulatokat. 5. A Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal Abaúj—Tolna, Heves, Zemplén, valamint Borsod—Gömör—Kishont megyék területén volt illetékes. A hivatal vízrajzi szempontból jól körülhatárolható területen működött, fő tevékenysége a kisebb folyók és patakok szabályozása volt. Legtöbb feladatot a Sajó és Hernád szabályozása jelentett, de folyt patakrendezés a Szuha, Bódva, Hangony, Szinva, Tárna, Eger völgyében is. A hivatalfőnök 13 vízhasznosító társulatnak volt miniszteri biztosa, amelyek közül csak kettőnek volt saját műszaki személyzete. 1926-ban a vezető Csizinszky László, műszaki tanácsos volt, munkatársai Páts Ignác és Németh Béla. 6. A Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal területe az első világháború előtti állapothoz képest nem változott. Vízfolyásai közé tartozott a Sió, a Sárvíz, Gaja, a Sárvízi Malomcsatorna, valamint a Koppány, Kapós, Séd; a Vértes és a Bakony patakjai. Legfőbb munkája a Sió-meder bővítése volt, amelynek irányítására Szekszárdon építési kirendeltséget szerveztek. 1930-1932-ben bővítették a Kapós és Sárvíz medrét, ezenkívül jelentős vízmosáskötési munkákat végeztek Tolna megyében. A hivatal a Sió munkáihoz saját kotróparkkal is rendelkezett. Felügyelete alá 7 vízhasználati társulat tartozott, 72 464 kat. hold területtel. A hivatal főnöke 1926-ban Schrantz János volt, munkatársai Tarján Ernő, Vágó Viktor, Gerhauser Vilmos. 7. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal területi illetékessége a továbbiakban is Somogy és Baranya megyékre terjedt ki, 8 társulat tartozott felügyelete alá, összesen 45 914 kat. hold érdekeltségi területtel. A hivatal fő munkája a Dráva lapályán fekvő mocsaras területek lecsapolása, a belvizek levezetése volt. 1926-ban a hivatal főnöke Bari István miniszteri osztálytanácsos, munkatársai Apor Kálmán, Taxner Béla, Tóth János voltak. 8. A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal működési területe a korábbiakhoz képest csak a nyugati határszélen csökkent, de továbbra is Sopron, Vas, Zala megye területén volt illetékes. Ez volt az ország legcsapadékosabb területe. A hivatalhoz igen sok vízfolyás 8 s OL K 184.1927-19-11549. 86 OVL A II. 61. (Győri Kultúrmérnöki Hivatal iratai) 604, 809.
