Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.

242 Dóka Klára társak, akik kevés szakmai tapasztalattal rendelkeztek, de fogékonyak voltak a vízgazdálkodás területén jelentkező új igények iránt. Bogdánfy Ödön például, aki 1916-ban került a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal élére, külföldi útjai során a vízerőhasznosítást tanulmányozta, és szakirodalmi munkásságával e téren ért el sikereket Magyarországon is.

3s Rohringer Sándor, aki a besztercebányai majd később a kassai hivatal vezetője volt, a Rétmesteriskola

36 átszervezésével szerzett jelentős pedagógiai tapasztalatokat. Ezt a későbbi évtizedekben a Műegyetemen hasznosította.

37 Ő is magas színvonalú elméleti képesítéssel rendelkezett, főként a vízerő-hasznosítása terén. 1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium összeállította a kultúrmérnöki hivatalok szolgálati szabályzatát, amely gyakorlatilag 1848-ig érvényben volt. Eszerint a kultúrmérnöki hivatalok azokon a folyószakaszokon dolgozhattak, ahol a folyammérnöki hivatalok nem voltak illetékesek. A hivatalok élén Önálló hatáskörrel felruházott főnök állt, aki műszaki és irodai személyzettel rendelkezett. A hivatali létszámot vízmesterek, zsilip- és csatornaőrök, vízmércejegyzők egészítették ki, A hivatalfőnök ellenőrizte az ügyvitelt, elvégzett bizonyos személyzeti feladatokat, statisztikát készített, nyilvántartotta a személyzetet, a hivatal felszerelését stb. Elkészítette a területen folyó kultúrmérnöki munkák terveit, a hozzá tartozó térképekkel, költségvetéssel, érdekeltségi kimutatással együtt. A hivatalok a következő munkák tervezését voltak kötelesek elvállalni: patakszabályozás, pataktisztítás, partbiztosítás a nem hajózható vagy tutajozható vízfolyásokon, lecsapolások, az ármentesítő társulatok árterein kívül eső belvízszabályozás, alagcsövezés, öntözés, sankolás, vízmosáskötés, kender áztat ók, vízvezetékek, csatornák, gyárak vízellátása és szennyvizeik elvezetése, malmok építése. Ezen túlmenően ellenőrizték a jóváhagyott tervek végrehajtását magánosok, társulatok vagy községek esetében, intézkedtek, ha kivitelezés közben a tervet módosították.

38 A vízimunkálatok engedélyezésénél szakvéleményt adtak, és véleményezték a halászati engedélyeket is. Intézkedtek a pataki malmok, helyi átkelők ügyeiben. A kultúrmérnöki hivatal főnöke részt vett a törvényhatósági közgyűléseken, és 1904-től a közigazgatási bizottság ülésein is.

39 A hivatalfőnök saját hatáskörében levelezhetett a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztályaival, a törvényhatóságokkal, társulatokkal, azonban a többi minisztériumokkal csak a Földművelésügyi Minisztériumon keresztül folytathatott levelezést. A hozzá beosztott társulatoknál miniszteri megbízottként járt el, ellenőrizte a törvények és rendeletek betartását, az árvízvédelmi és zsiiipkezelési, valamint egyéb szolgálati szabályzatokat. Február—március hónapokban beutazta a töltéseket és felülvizsgálta azok állapotát.

40 A kultúrmérnöki tevékenység körülhatárolása céljából a Földművelésügyi Minisztérium 1912-ben az érdekeltek számára is tájékoztatót bocsátott ki a mérnöki munka igénybevételének módjáról. Eszerint kultúrmérnököt közvetlenül a helyi hivatalban le3 5

OL K 178. 3684/1918. - Bodgánfy Ödön: A vízierő. Bp. 1914.

1—II. 3 Vízgazdálkodási lexikon. Bp. 1970. 521. 37

OLK 178. 3684/1918. 36

Józsa:i. m. 10. 39 Dános: lm. 1.464-465. 40

Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1901. 1038-1058. •