Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.

240 Dóka Klára szítették ki a Földtani Intézet véleményét, a községekben - a miniszter rendeletére — állami berendezésekkel mélyfúrásokat végeztek. A halászat területén a kultúrmérnökök — a szakvélemények összeállítása mellett — főként tógazdaságok tervezésével foglalkoztak.

24 Megnövekedett a vízhasználati társulatok száma is. 1901-ben 115 ilyen szervezet működött az országban, amelyek részben új egyesülések voltak, részben pedig a vízszabályozó társulatokból alakultak át.

25 A kultúrmérnöki hivatalok képviselői részt vettek a társulatok alakuló ülésein, ellenőrizték tevékenységüket. 1890-ben a kultúrmérnökök létszáma a feladatokhoz képest meglehetősen alacsony volt. Mindössze 7 főmérnök, 12 mérnök, 16 segédmérnök dolgozott kultúrmérnöki területen. A hivatalok szervezettsége és a mérnökök létszáma folyamatosan emelkedett. Átlagosan 5 műszaki dolgozott a hivatalokban, ennél kisebb létszám csak az erdélyi területen volt.

2 6 A kultúrmérnöki hivatalok végleges szervezete 1909-re alakult ki. 1890 és 1909 között a 8 hivatalhoz még 11-et szerveztek, és így számuk 19-re emelkedett. Az új hivatalok létesítése úgy történt, hogy a meglévők illetékességi területét felosztották az új szervek között. 1892-ben a VI. kerületi (debreceni) kultúrmérnöki hivatal déli részén, Arad székhellyel, 1893-ban a VII. kerületi (nagyváradi) hivatal keleti részén Brassó központtal új szervezet alakult.

27 Az egész Dunántúlra kiterjedő I. kerületi kultúrmérnöki hivatal 3 részre bomlott: nyugati megyéiben 1895-ben megalakult a szombathelyi, déli részén 1898-ban a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal, a székesfehérvári (I. kerületi) pedig csak a Dunántúl középső területein volt illetékes. Az I—

II—

III. kerületi hivatalok illetékességi területeinek egy részéből jött létre 1898-ban a Komáromi Kultúrmérnöki Hivatal is.

28 1909-ig Fiume és környéke is a kultúrmérnökök felügyelete alá tartozott: 1898-ig a székesfehérvéri, majd a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatalhoz. Utóbbi irányításával végezték el a Recsina szabályozását is, amely a vidék egyik jelentős vízimunkálata volt.

29 1899-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérte a Földművelésügyi Minisztériumot, hogy növelje a kultúrmérnökök számát. Azt írták, hogy a birtokosok a hivatalok szolgálatát szívesen igénybe veszik, azonban a túlterheltség miatt előfordul, hogy évekig kell várni egy-egy tervre. Ha valaki magánmérnökkel készíttet tervet, azt nem tudják minden esetben elfogadni.

30 Mivel az alkalmazottak létszámát csak a hivatalok számának növelésével lehetett emelni, ezért került sor 1899-ben a nagyváradi, besztercebányai, 1901-ben a nagyszebeni, majd 1909-ben a máramarosszigeti hivatalok létesíté» 11 sere. x 2 4

Bolk: Lm. 5,8. 2 s

Józsa: i. m. 13—17. 2 6 A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Tiszti személyzete. Bp. 1898. 27

OL Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (a továbbiakban: K 178.), 3050(1893. Vízügyi és Hajózási Közlöny. 1893. 6. sz. 2 8

OLK 178. 4840/1899. 2 9

Péch Béla: A Recsina szabályozása. Vízügyi Közlemények, 1914. 101-153. 30

OLK 178. 2749/1909. 3

' OL K 178. 4386/1909. (ad 5309/1899).