Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.

DÓKA KLÁRA A KULTÚRMÉRNÖKI HIVATALOK 1879-1948 A kiegyezés után Magyarországon a vízimunkálatokat felső szinten a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium irányította, amelynek hatásköre az ármentesítési, folyószabályozási, belvízlevezetési tevékenység ellenőrzésére, szervezeti szempontból pedig a folyammérnöki hivatalokra és a vízszabályozó társulatokra terjedt ki. Ebben az időszakban Európa-szerte egyre nagyobb jelentőséget kapott a vízimunkálatoknál a patakszabályozás, lecsapolás, alagcsövezés, öntözés, vagy ahogyan összefoglalóan nevezték, a kultúrmérnöki tevékenység. E munkák magyarországi elterjedése a megfelelő irányító műszaki szervezet, a kultúrmérnöki intézmény létrehozását tette szükségessé. Az 1870—1890-es években Európa mezőgazdaságát a gabonaválság kényszerítette új utakra. A modern közlekedés kiépülése lehetővé tette a gabona messzi országokba való elszállítását. Az Egyesült Államokból és Oroszországból származó búza elárasztotta az európai piacokat. A mezőgazdaságban az intenzív művelésre, a gabonánál gazdaságosabb cikkek termelésére kellett áttérni. A válság annyiban érintette a magyarországi gabonatermelést, hogy a felvevőpiac kizárólag a Monarchiára korlátozódott. A gabonaválságot követte a filoxéra pusztítása, amely az 1884—1894 közötti évtizedben a bortermelést a korábbi 20%-ára fejlesztette vissza. Egyidejűleg csökkent a gyapjú ára, és egyre nehezebb volt a gyapjukivitel is a behozott tengerentúli áru konkurrenciája miatt. A mezőgazdaságban jelentkező problémák a kis- és nagybirtokosokat egyaránt érintették. Minden területen meg kellett keresni a gazdaságos termelés útját. Egyik kiútnak a kertgazdálkodás, gyümölcstermelés bizonyult, ami főként a kisgazdaságokban, a városok mellett volt jelentős. A gabonaválság idején megnövekedett az istállózó állattartás jelentősége. Az állatok téli takarmányozásához a rétgazdálkodás fejlesztése igen fontos volt.

1 Az átalakulás társadalmi vetülete a kibontakozó agrárius mozgalom lett, amely az 1879 évi székesfehérvári gazdakongresszuson bontott zászlót. A megmozdulás politikai célja a nagybirtokot és általában a birtokosokat pártoló gazdaságpolitika kialakítása volt, de a programban szerepelt a mezőgazdaság fokozottabb állami támogatása és az intenzívebb gazdálkodás bevezetése is (pl. talajjavítás, öntözés, rétművelés, trágyázás stb.). A fejlődés műszaki tényezői szintén ebbe az irányba vezettek. Az állami folyószabályozások nagy része befejeződött, a Tisza mellett jelentős területek szabadultak fel az árvizektől. Az újjászerveződött társulatok biztosítani tudták a megépült védművek 1 Magyarország története 1849-1918. Egyetemi tankönyv. Bp. 1972. 190-193.