Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bertényi Iván: Az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány problémája / 221–232. o.
228 Bertényi Iván okozhatott fejtörést. 34 Az a tény pedig, hogy az így szabadon választott címer - egyes feudális urak királyi adományból nyert címereivel összehasonlítva — nem számíthatott jogi védelemre, a társadalmi helyzetük megváltoztatásáért küzdő parasztok számára ugyancsak aligha jelenthetett problémát. 1251-ben és 1358-ban a francia parasztok királyi adományból nyert címer, címeres zászló felvételére már csak azért sem gondolhattak, mert felkelésük a keresztes hadjáratba vonult, illetve az angolok ellen csatát vesztett uralkodójuk fogsága idején tört ki. így a „Magyarországi Mester" és követői azt a jelszót hangoztathatták, hogy azért vették fel a keresztet, mert a feudális gondolkodásmód szerint a „pogányok" elleni harcot viselni köteles lovagok hanyagul teljesítették kötelességüket, nem értek el eredményt, és most az ő (a pastoreaux) céljuk a fogoly király kiszabadítása. E jelszó hitelét alátámasztotta, hogy vezetőjüket fogadta Blanka királyné is. 35 A Jacquerie parasztfelkelői ugyancsak joggal hangoztathatták, hogy a nemesek egyik csatát a másik után vesztették el az angolok ellen, sőt, királyukat sem tudták megvédeni. Ráadásul az angolok pusztításain kívül számos fegyveres rablóbanda garázdálkodott Franciaországban (nemegyszer nemesek vezették őket), s az 1356 márciusában és 1358 májusában kelt ordonnance-ok egyenesen utasították a parasztokat, hogy az ilyen rablóbandáknak fegyveresen álljanak ellen, s a szomszéd falvak ehhez nyújtsanak egymásnak segítséget. 36 1251 és 1358 francia felkelőinek tehát egyaránt bizonyos joggal tűnhetett úgy, hogy ők a hit igazi harcosai, illetve a király érdekeinek az igazi - ordonnán ce-okkal is elismert - képviselői, s ez is befolyásolhatta őket a megfelelő jelvények választásában, vallási és uralkodói címereik pedig még „jogerősebbé" tehették szemükben a kötelességüket nem teljesítő, az országot rabló nemesség ellen való fellépés. (Zárójelben megjegyezzük, hogy 1514-ben Magyarországon a király nem volt idegen fogságban, az a tény azonban, hogy a török elleni harcra nem volt elégséges a nemesség katonai ereje, hanem a parasztokat is keresztes hadjáratba kellett hívni a „pogányok" ellen, bizonyos szempontból hasonló felfogást eredményezhetett a keresztesek szemében, mint a XIII. század közepi franciaországi pastoureaux-é volt, így a keresztes had jelvényét lehetett a kötelességüket nem teljesítő, sőt, a keresztesek vállalkozását akadályozó nemesek ellen fordítani.) További teoretikus kérdés számunkra, hogy a heraldikai szakirodalom a címerek lényeges jegyének tekinti az átörökítést, városok, községek stb. esetében pedig, ahol a dolog természetéből fakadóan erről nem lehet szó, állandó használat szükséges ahhoz, hogy címerről beszélhessünk. 3 7 Lehet-e szó állandó használatról az antifeudális mozgalmak esetében? Minthogy a mozgalmakat általában viszonylag rövid idő alatt vérbefojtották, legtöbbjüknél legfeljebb a választott heraldikai jelvény állandó használatának az igényéről beszélhetünk. Véleményünk szerint azonban ez is elegendő. Ne feledjük, senkinek sem jutna eszébe kétségbe vonni a házassági címerek címer voltát. Ha egy férjhez 34 A korai címerek szabad választásáról vö.: Gustav A. Seyler: Geschichte der Heraldik. Neustadt an der Aisch 1970. 313. o. A középkori városok önhatalmúlag felvett címereit illetően vö.: Jifi louda: Europäische Städtewappen. Genesis Verlagsanstalt, Balzert 1969. 12. o. 3s Ch.-V. Langlois: Saint Louis - Philippe le Bel: Les derniers Capétiens directs (1226-1328) in: Ernest Lavisse: Histoire de France jusqü á la revolution. III. deuxieme partié Hachette et Cé 1911. 80. o. 36 Simeon Luce i. m. 161-162. o. 31 Galbreath—Jéquier i. m. 16. o.
