Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bertényi Iván: Az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány problémája / 221–232. o.
Az an tifeudális parasztmozgalmak heraldikája 229 menő leány a pajzsán férje címerét a saját családja (apja) címerével egyesíti, az így nyert új címert — bizonyos ritka kivételektől eltekintve - már nem fogják a gyermekei örökölni, hiszen ők atyjuk címerét fogják viselni. S ha ráadásul egy ilyen, házassági címert viselő ifjú hölgy az első gyermekszülésbe belehal — ami az elmúlt századok egészségügyi viszonyai közepette elég gyakran megtörténik —, attól még a rövid ideig viselt, s át sem örökített házassági címertől nem vitatjuk el a címer megnevezést. A pápák címerei sem öröklődnek, mégis címerek. Véleményünk szerint az antifeudális mozgalmak esetében is nyugodtan beérhetjük azzal, hogy heraldikai jelvényeiket a tartós használat igényével vették fel, az egyes vezetők pedig saját (személyes) címereiket többnyire nyilván ugyanúgy az átörökítés igényével viselték, mint a nemesek, ill. a népi heraldikában a címert pecsétjükre vésető parasztok vagy az általuk készített terméküket címeres mesterjegyeikkel megjelölő kézművesek. Ott, ahol egy antifeudális mozgalom sokáig fenn tudta tartani magát, valóban sor került címere tartós használatára is. A huszita mozgalom — mint ismeretes — több mint egy évtizeden keresztül ellenállt az ellene irányuló külső támadásoknak, s csak két szárnyának egymás ellen fordulása vetett véget a hosszú háborúnak cseh földön. Nos, e huszita kehely e háborúk egész időszakában állandósult jelvényként szerepelt, akár címerpajzson, akár anélkül használták, sőt, mivel a mozgalom a husziták egyik szárnyával, a kelyhesekkel kötött kompromisszummal zárult, s a kehely az ő jelvényük is volt, továbbélése még több évtizeddel a nagy huszita háborúk után is kimutatható. így Tábor városának kisebb, titkos pecsétjén a kétfejű sas mellén még 1441-ben is kelyhet ábrázoló címerpajzsot találunk, egy 1470-1480 körűire datálható Kutna-Hora-i pavézen pedig Szent Vencel ábrázolása fölött kehely, ez fölött balra néző lebegő fekete sas figyelhető meg. A város másik, XV. századvégi címerábrázolásán pedig más motívumok mellett szintén ott látható a kehely. 38 A XVII. században a Habsburg-uralom idején aztán más heraldikai szimbólummal helyettesítették a számukra ellenszenves címerképet, de 1918-ban Kutna-Hora ismét a pajzsára emelte. Tyn nad Vltavou címerében 1620, a fehérhegyi csata után is látható a kehely, de lefelé fordítva, a protestantizmus letörését szimbolizálták vele. 39 A kehely mint forradalmi szimbólum annyira szívósan élt tovább a nép tudatában, hogy még a XVII. században is előfordult, hogy a Habsburg-alávetéssel szemben a cseh parasztok huszita kelyhes zászló alatt csoportosultak. 40 De tovább élt az 1514-es magyarországi parasztháború jelvénye is: 1631—32-ben az idegen zsoldosok és a magyar nemesek ellen indult parasztfelkelés résztvevői a Dózsa-féle parasztháború egyik lobogóját ragadták föl, amelyet addig a ráckevei templomban őriztek. 41 Vizsgálatunkat összegezve elmondhatjuk, hogy az antifeudális parasztmozgalmak jelvényei közt számos esetben találunk heraldikai ábrázolásokat. Ezek többnyire megfelelnek a címerekkel szemben támasztott követelményeknek, így indokolt címerekről beszél38 Václav Vojtüek i. m. Tabula II., nr. 5., Vladimir Denkstein: Pavézy ceskéko-typu. Sbornik Národniho Muzea v Praze. RadaA. História I. Svazek cfis. 4-5. 188-189.0., Jozef Petrán i. m. 42. és 44. o. 3 9 Jiíi Louda i. m. 16. és 166. o. "'° Jozef Macek: Die Husátenbewegung in Böhmen. Orbis, Prag 1965. 99. o., Joseph Macek: Jean Hus . . . i. m. 377. o. 41 MakkaiLászló: A Felső-Tisza-vidéki parasztfelkelés 1631-1632. Budapest 1954. 39. o.
