Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bertényi Iván: Az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány problémája / 221–232. o.
226 Bertényi Iván kell azonban figyelnünk arra, hogy nem csupán az egyes mozgalmak, illetve azok vezető testületei, nem csupán a mozgalmak által kiadott röpiratok mutatnak címeres ábrázolásokat, hanem az egyes vezetők mint magánszemélyek is használtak olyan pecséteket, amelyeken heraldikai motívumok fordultak elő. A husziták kiemelkedő katonai vezetője, Jan Zrzka már 1420-ban a kelyhet vette fel pecsétjébe, s mivel régebbi z Trochnovo nevét is z Kalicna-ra („Kehelyi") változtatta, az akkoriban emelt Kalich (,,Kehely") várára emlékeztetett pecsétábrázolása. Más huszita vezetők pecsétjén is szép számmal fordulnak elő kelyhes ábrázolások. Mátyás z Chlumcan, a tábori „testvériség" egyik vezetője és Bedrich se Stráznice pedig címerpajzsra helyezték a kelyhet. Mellettük több, a huszita harcokban résztvevő személy használta tovább régebbi családi címerét. 2 6 De tudunk más népi felkelést vezető személyek címeréről, illetve címeres pecsétjéről is. Az 1514-i magyar parasztfelkelés vezére nem sokkal a felkelés kitörése előtt kapott — egyéb kitüntetés mellett - címert a magyar királytól, mert egy török tiszt páncélos karját egy csapással levágta. A történetírói leírás szerint Dózsa György címerképe is erre a hőstettre emlékeztetett: szablyával együtt levágott, vértől áradó kart ábrázolt. 27 A német parasztháború legforradalmibb irányzatának az élén álló Thomas Münzer szintén használt címert: 8-szögletű pecsétnyomójának tárcsapajzsán szív látható, a pajzs fölött (nagy) T M, nevének "kezdőbetűi lebegnek. 2 8 Fontos szerepet játszottak a vezetők személyes pecsétjei az oroszországi Pugacsov vezette parasztháborúban is. Ezek közt is található olyan, amelyik heraldikus ábrázolást mutat: Pugacsov egyik vezére Zarubin-Csika Csernüsev grófnak adta ki magát, pecsétjére is a grófra utaló legendát vésetett, a pecsét mezejébe pedig ovális pajzsra monogramm utánzatot, amelyet pálmaágak öveztek. Az egész kompozíció fölött korona volt látható. 2 9 Miután röviden szemlét tartottunk néhány ismertebb európai antifeudális parasztmozgalom heraldikai ábrázolású jelvényei fölött, s előlegeztük nekik a címer megnevezést, azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy a jelvényeket valóban az illető mozgalmak címereinek tekinthetjük-e. A királyi zászlók hasznalata a XIV. századi francia és angol parasztfelkelőknél mindenképpen a címerhasználattal egyenértékű, hiszen a kor heraldikai szokása szerint a zászlókra maradéktalanul az uralkodó pajzsának a címerképei kerültek. 30 A királyi címert a felkelők megkülönböztető jelvényül választották, s ezen nem változtat az a tény sem, hogy velük egy időben a francia, illetőleg az angol királynak a felkelt parasztok közé nem tartozó katonái is használhattak ilyen címereket, illetve címeres zászlókat. Problematikusabbnak látszik a pastoureaux mozgalom, illetve a magyarországi Dózsa György vezette parasztfelkelők keresztje. E keresztek is zászlókon, illetve ruhákon fordultak elő. A 7. Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson tartott előadásában Ottfried Neubecker kimutatta, hogy az egyébként címerpajzsban ábrázolni szokott jelvényeket 26 Jozef Petrán i. m. 40. o. — Václav VojtSek: O táborskych pecetach a erbach. Praha, 1931. 6-9. o. és Husitstvi v erbach. íervenec 1976. (Ustredni kulturni dorn Zelezniíaíu) 12-28. o. 21 „.. . insuper, ut in scuto et gentiliciis familiae insigniis manum cum acinace praecisam cruoreque inundantem, signa et memóriám virtutis fortitudinisque suae gestaret consecutus est." — Nicolai Istvánffy: Regni Hungáriáé história. Coloniae Agrippinae 1724. 41. o. 2 8 Manfred Bensing: Thomas Müntzer. VEB Bibliographisches Institut Leipzig 1965. 38. o. 29 Coöoneea i. m. 214.0. 30 A zászlókra alkalmazott címerekhez vö. Galbreath-Jéqukr i. m. 28-30. o.
