Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
210 Trócsányi Zsolt kel kapcsolatban azonban nincs nyoma a bizottság tevékenységének. Mikor pedig 1721 őszén Vernich szerémségi püspök kérte a megüresedett erdélyi püspökség neki adományozását, a bizottság (1721. november 14-i határozatával) a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé utalta az ügyet. Egy ízben (1721. június 13-án) foglalkozott a bizottsága gyulafehérvári kanonok javadalmazásának kérdésével. Az érdekelt felek egyike révén ide is sorolható az az ügy, amely 1730. június 9-én került a bizottság elé. Az erdélyi bolgár ferencesek ekkortájt igényelték egy 1702-i, közszükségletre adott kölcsönük (527 arany = 2195 Frt 50 kr) visszatérítését, A kölcsönről kapott nyugtájuk elveszett, a kölcsönzésnek másutt sem volt írásos nyoma - Bornemisza János erdélyi udvari alkancellár azonban hajlandó volt tanúskodni arról, hogy mint akkori kincstári főpénztárnok átvette az összeget, s bizonyos elzálogosított szász tizedek visszaváltására fizette ki. Andlern cameralis director így kifizethetőnek tartotta az összeget. A bizottság, majd Dietrichstein udvari kamaraelnök is egyetértett vele. Néhány olyan esetben is állást kellett foglalnia a bizottságnak, amelyben kifejezetten az ellenreformáció támogatásáról volt szó. Ilyen ügy volt 1721-ben a jezsuiták szebeni székházának építkezése. Szeben városa végül is hajlandó volt bizonyos területet átengedni erre, de ehhez az ottani hadélelmezési hivatal épületének egy részére is szükség volt. Virmont főhadiparancsnok tett felterjesztést ez ügyben. A bizottság (1721. szeptember 12-én), elfogadva Szeben ajánlatát, annak sem látta akadályát, hogy a jezsuiták megkapják a hadélelmezési épület egy részét. Abban a nagyfontosságú ügyben, amely 1726. január 3-án került a bizottság elé, feladata csak a tudomásulvétel volt. A Haditanács ti. „pro secreta notitia et directione" közölte vele az uralkodó döntését: minthogy a jelen körülmények között különösen szükséges a lelki és vallási egység (concordia animorum et religionis), Magyarországra és a Neoacquistica-területre csak katolikus családok betelepedését szabad megengedni. (Jegyezzük meg: ez az elv, legalábbis a polgári rend és a parasztság tekintetében már kezdetben sem érvényesült — az 1730-as években pedig a központi kormányzat maga rúgta fel, osztrák protestánsok Erdélybe való kényszertelepítésével.) A Nemes Péter után a kincstárra szállott birtokok 1727-i felekezeti szempontok szerint történő elidegenítéséről már tettünk említést. (Ugyanez idő tájt ,1727. október 3-án, a bizottság lényegében postázó szerepet tölt be az Erdélybe telepítendő orsolyita apácáknak a fiscalis szász tizedek quartákból juttatandó évi összeg kérdésében.) A görög egyesült egyház ügyeivel először 1721-ben találkoztunk a bizottságnál. Ioan Pataki erdélyi unitus püspök folyamodott hozzá fogarasi szállása ügyében. 96 Massburg ezredes fogarasi várparancsnok ti. úgy nyilatkozott, hogy a várban nincs lakható szállás, s egy ilyennek kialakítása nagyon költséges volna. A püspök rendelkezést várt megfelelő kényelmű lakás kialakítására, majd a püspöki rezidencia létrehozására (az utóbbira határozat volt). A bizottság állásfoglalása úgy szólt, hogy a Haditanács tegye meg a megfelelő lépéseket arra, hogy Pataki egyelőre a várban nyerjen lakhelyet, ugyanakkor Haannak kívánt rendelkezni a püspöki palota felépítéséről (építőanyag beszerzése, az épület tervének felterjesztése s magának az építkezésnek megkezdése). A fogarasi püspöki palota-építkezés azután elmaradt. Unitus egyházi ügy csak 1725. július 12-én került újra a bizottság 9 6 Eredetileg Fogarast szánták a görög egyesült püspök székhelyéül. A püspökség elnevezésében (fogarasi püspökség) ez a késó'bbiekben is megmaradt, azután is, hogy a püspökség székhelye Balázsfalván megállapodott.
