Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 199 kellene akadályozni visszaéléseiket. További gondot okoz az, hogy Tresztia a Gyulaycsaládé volt, s az most visszaköveteli a helységet s a bányákat. Haan szerint csak az utóbbi követelésnek nem volt alapja, mégis azt javasolta, hogy a falu és a bányák a kincstárnak tart an dók meg, a Gyulay-családnak pedig az akkor a kincstár kezébe visszakerült dévai uradalomból juttatandó azzal egyenértékű rész. A bizottság Tresztia kérdésében úgy határozott, hogy Haan folytassa az ottani bányaművelést, a bányászok kihágásait azonban az addiginál nagyobb szigorral büntesse. Annak se látta akadályát, hogy a bányába német bányászokat telepítsenek. A Gyulay-családot Haan a fiscalis director útján szólítsa fel productióra, s az tegyen jelentést (Tresztia értékét is jelezve). Nagyágon 80 — folytatta Haan — ólom- és aranybánya működik. Az országos kincstári igazgatás vezetője jelezte, hogy Kropffal 1721 nyarán vizsgálatot fog ott tartani, s ahhoz képest teszi meg a szükséges intézkedéseket. A bizottság helyeselte a vizsgálat tartását, s annak eredményétől tette függővé a szükséges lépéseket. A csegei rézbányát Kropff 1719 óta műveltette, majd le kellett állítania. Haan szerint profitábilis volna a művelés, s Erdélyben akkor különben se működött rézbánya. Ha az jól működne — érvelt -, lehetne oda tapasztalt kohómestereket, szénégetőket stb. toborozni. Kropffnak azonban mindenképpen járna valami jutalom fáradozásáért. A bizottsághelyesneklátta volna, hogy Haan Kropffal együtt szemlélje meg a bányát, s ha a műveltetés előnyös a fiscus számára, vegye kincstári kezelésbe, s tegyen jelentést az eredményről a munkaerő- s egyéb szükségletekről. Kropffnak egyelőre csak ígértek jutalmat. Kapnikbánya ólom-, ezüst- és aranybányái esetében a bányaműveléshez szükséges erdőhasználatnál mutatkoztak a bajok. Ezt a bányát ún. verkesek művelték, Kővár uradalma pedig a Teleki-család kezén volt. Haan, a bányajog rendelkezéseire hivatkozva, már figyelmeztette a Teleki-családot, hogy ne ellenezze a bányászathoz szükséges erdőhasználatot. A verkesek pedig, jogvédelmet szerzendő, 1 bányarészt, jó állapotban levő bányákból, előnyös feltételek mellett, felajánlottak a kincstárnak. Haan, a bányászok biztatására, ideiglenesen átveendőnek tartaná ezt a bányarészt (az szükség esetén gyorsan eladható lenne). Új „Gewerckschaft"-ot is állíttatna fel Kapnikon, 3-400 Frt hitelt biztosítva e célra a verkeseknek. A bizottság helyeselte, hogy Haan átveszi a felkínált bányarészt. Jelentésre kötelezte az erdélyi kincstári igazgatás vezetőjét, ha a Teleki-család tovább akadékoskodnék. Lehetőnek tartotta a 3-400 Frt hitelt az új bánya számára. Királybánya, 81 amely a fejedelmi korban jelentős bányahely volt, a háborús időkben azonban leállt, Haan jelentése szerint a kincstár számára műveltetendő volna, lévén elég víz és erdő, s zúzóműveket is lehetvén ott építeni. A legfontosabb azonban az volna, hogy az ottani lakosok kiváltságokat kapjanak. A bizottság, az eredmény reményében, folytathatónak tartotta az ottani bányászatot, s kiváltságok adásának se látta akadályát. Arra utasította tehát Haant, hogy készítse el a kiváltságlevél tervét (szeme előtt tartván a jelen gyakorlatot, a bányarendtartást s a neki legutolsó bécsi tartózkodásakor adott bányaügyi rendelkezéseket). Haan jelentésének arra a pontjára, amelyben (korábbi jelentésére hivatkozva) azt jelezte, hogy Brassó városa felkínálta bányák nyitását területén, a bizottság csak annyit jegyzett meg, hogy e bányanyitások engedélyezése már megtörtént. 8 ° Haannál „Nagy Sack". 8 ' A Haan jelentésében szereplő „Fürstenstoüen" név alatt feltehetően ez a bányahely rejtőzik.