Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.

200 Trócsányi Zsolt A radnai bányában Kropff a közeljövőben szándékozott szemlét tartani, így a bizottság ezzel kapcsolatban nem is foglalt állást. Annál inkább foglalkoztatta a bizottságot a feketekörösi aranymosás ügye. Ott Csáky bíboros, váradi püspök és a kincstár érdekei ütköztek. Minthogy a bíboros hónapok óta nem válaszolt az Udvari Kamara azon megkeresésére, hogy ne akadályozza a feketekörösi kincstári aranymosást, a bizottság most a Haditanács [!] útján tartaná jónak erről rendelkezni Csákynak.

82 1721-ben a bizottság két ízben is foglalkozik az erdélyi ércbányák termékei értékesítésének kérdésével. Előbb (március 14-én) a sebeshelyi vasmű termékeinek eladása a tárgy. A bizottság úgy határoz, hogy amennyiben a kohó több vasat termel, mint amennyire Erdélynek s az ottani arzenálnak szüksége van, meg kell próbálni a felesleget a Bánátba vagy Habsburg-Szerbiába eladni, vagy Havasalföldére. Haantól tájékozódást és jelentést várt erről. Néhány nappal 1721. április 9-i jelentése bizottsági vitája után, 1721. május 25-én Haannak újabb fontos jelenteni valója akadt. Most az érckereskedelem ügyében Dierling konstantinápolyi követségi titkár ajánlata alapján szerződést kötött egy makedóniai

83 kereskedővel az erdélyi higany értékesítésére.

84 A kereskedő 3 éven át évi 120 mázsa higanyt vett át, mázsánként 200 Frt-ért, monopóliumot igényelve a Török Birodalomba való kivitelre. A bizottság (1721. június 13-án) ratifikálandónak tartotta a szerződést, de (mintegy a legfelsőbb pénzügyi s egyben gazdaságpolitikai körökben éppen uralkodó irányzat mutatójaként) szükségesnek látta leszögezni: minden monopólium és propolium káros lévén a közre, a továbbiakban ez kerülendő; a kereskedelem szabadsága („die Freyheit des Commercy") követelmény. A bizottság 1720-szal kezdődő, súlyában jelentős ércbánya- és határügyi tevékenységének záróaktusa az 1722. március 17-i ülés. Ezen elsősorban az akkor Bécsben tartózkodó Johann Franz Kropff, erdélyi bánya- és pénzverésügyi felügyelő javaslatait vitatják meg. Kropff mindenekelőtt uralkodói rendeletet vár a Guberniumhoz aziránt, hogy a Constitutio Maximiliana Erdélyben is érvényes. A bányaügyi, ül. a bányaművelők közti viták megítélésére főbányabírói tisztség volna létrehozandó; ezt ő maga vállalná külön fizetés nélkül, csak a szükséges egy írnoknak kér javadalmazást. A bizottság tapintatosabb eljárást látott volna jónak a Constitutio Maximiliana bevezetésében. A bányarendtartás (a legújabb módosításokat tartalmazó szöveg) azzal küldendő le Haannak — szól a határozat —, hogy az vitassa meg a főhadiparancsnokkal s szükség esetén másokkal. Amennyiben Haan nehézségeket tapasztal a rendtartás bevezetésében, az ügy a Haditanáccsal közösen tárgyalandó meg. Közben az Erdélyi Udvari Kancellária is megkeresendő volna, hogy rendelkezzék ily értelemben a Guberniumnak. Annak nem látja akadályát a bizottság, hogy Kropff a főbányabíróságot is ellássa; a mellette működő írnoknak évi kb. 50 Frt fizetést rendelt. Kropffnak azonban volt egy további személyi kérése is: fiát, Karit, aki a gyulafehérvári pénzverőházban működött kisebb beosztásban, osszák be melléje, mert ő gyen82 Haan 1721. április 9-i jelentését a bizottság 1721. május 21-én vitatta meg. 8 3 Feltehetően aromán. 84 Az erdélyi higanyt a Habsburg-kormányzat kivonta a holland zálog köréből.