Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
174 Trócsányi Zsolt lat, hogy a Neoacquistica-terület ügyeit öttel, a Consilium Bellicum tanácsosa és relerendariusa intézte, Hilleprand udvari kamarai tanácsos és Mikosch, a Finanzkonferenz referendariusa, majd tanácsosa bevonásával. A teendők megnövekedtével ez a tanácskozás Subdelegirte Commission-ná alakult át, amelynek elnökletével az Udvari Kamara Kleinburg tanácsost bízta meg. Tagjai az Udvari Kamara részéről Hilleprand, Harruckern, Peyer és Dizent von Felsenthal tanácsosok voltak, a Finanzkonferenz részéről Mikosch és a birodalmi főhadbiztosság (Generalkriegskommissariat) képviseletében Hoch. 9 1719 első felében az Udvari Kamara felvetette a Neoacquistica-területek végleges kormányzati berendezkedésének kérdését az uralkodónak, azzal a javaslattal, hogy valamelyik miniszter elnöklete alatt miniszteri konferenciát kell tartani e kérdésben. III. Károly döntése még tovább is ment a javaslatnál: állandó Ministerialkonferenz-et kívánt létrehozni a Neoacquistica-ügyek intézésére, a Haditanács elnöke (Savoyai Jenő) vezetésével és a Haditanácsnak meg az Udvari Kamarának az ügyek megvitatására szükséges tanácsosainak bevonásával. A miniszterek közül az uralkodó egyelőre a már csak volt kamaraelnök, de változatlanul a Birodalom egyik vezető pénzügyi szakemberének számító Gundaker Starhemberget delegálta az új Konferenz-be, jelezve, hogy esetleg további minisztereket is rendel oda. Ez a Ministerialkonferenz 1719. augusztus 3-án ült össze, Savoyai Jenő elnökletével. A többi résztvevők: Gundaker Starhemberg, Walsegg udvari kamaraelnök, továbbá Öttel és Mikosch. A herceg az Udvari Kamarának engedte át a kezdeményezést javaslattételre szólítva fel a Neoacquistica-területek kormányzati reformjára. A javaslatok többek között bőven kitértek Erdélyre is. Ennek az országnak az alkotmánya az Udvari Kamara szerint „hiányos"; a korábbi körülmények, amelyek közt mindennek a főurak akarata szerint kellett történnie, voltak az okai annak, hogy egy diplomában (az 1691-i Diploma Leopoldinumról van szó) az ország összes törvényeit, statútumait és kiváltságait meg kellett erősíteni. Ezek a jogszabályok ellenkeznek minden egészséges elvvel („lauffeten wider alle sana principia"). A korábbi körülmények azonban teljesen megváltoztak: Erdély már nem az a határtartomány, amelynek a veszedelmes szomszédság miatt kedvezni kell, a törökkel békét kötöttek. Ott tehát jobb kormányzati rendszert kell bevezetni, akár a Diploma Leopoldinum felrúgásával is („etiam non observato Diplomate Transylvanico"). Ennek létrehozásánál nem kell megfeledkezni az adó egyenlő elosztásáról 1 ° és a jobbágyoktól földesuraik által törvénytelenül követelt szolgáltatások megszüntetéséről. 11 reichisches Staatsarchiv: Hofkammerarchiv - a továbbiakhan: HKA - Anhang vermischter ungarischen Gegenstände - a továbbiakban: AvuG — Fase. Rot 31. A csomón belül további jelzet nincs, így a jegyzőkönyveket dátum szerint idézzük.) 9 HKA: AvuG Fase. Rot 31. (A Subdelegatio Neoacquistica 1719. október 21-i ülésjegyzőkönyvében.) 1 °Itt az országos adóösszegnek az egyes natiók közti elosztásáról volt szó, ami évtizedeken át volt vita tárgya. 1 'Emlékeztetnünk kell arra, hogy az 1711 és 1750 közti korszakban Erdélyben minden, a jobbágyok helyzetének szabályozására irányuló kezdeményezés a rendek oldaláról indul ki, a birodalmi kormányzat azonban ezeket a törvényeket nem erősíti meg. Az is tény, hogy amikor a rendek vagy a lakosság rendi jogokkal nem bíró része már nagyon erősen panaszkodik a katonaság vagy kincstári tisztek túlkapásai ellen, a másik fél a megyei tisztek vagy a földesurak törvénytelenségeit hányja fel (természetesen szintén nem alap nélkül).
