Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.
148 Sárközi Zoltán Gyűjtemény ügyi Bizottság alakult a nemzeti szempontból jelentős és megmentendő levéltárak biztonsága érdekében. A magángyűjtemények miniszteri biztosa Fügedi Erik, a Levéltárhoz beosztott egyik középiskolai tanár lett. Hivatala a Levéltár épületében volt, ezen túlmenően pedig szorosan együttműködött az itt dolgozó levéltárosokkal, akik maguk is kiszálltak vidékre a levéltári anyag mentése érdekében. 5 ° Az illetékességi köri szervek irattáraival való szorosabb kapcsolatok gyökeresen tulajdonképpen csak a szocializmus győzelmét jelentő 1948. év, a fordulat éve után épültek ki. Ez idő tájt vált uralkodóvá a hazai történettudományban a marxista szemlélet. Ennek következtében a történetírás fokozott mértékben fordult a közelmúlt, sőt a jelen eseményeinek vizsgálata felé. Ilyen körülmények közt meg kellett változnia annak a levéltárosi szemléletnek is, mely a polgári korszakban általánosságban csak a 32 évesnél régebbi, beszállítandó iratok iránt mutatott érdeklődést. E határidő most módosult. Kívánatossá vált az értékes iratanyagnak minél korábban történő levéltári őrizetbe vétele, különös tekintettel az irattárak működésében tapasztalható nagyfokú hiányosságokra. Ez utóbbiak pedig szükségessé tették a fokozottabb levéltári felügyeletet és ellenőrzést. 51 A levéltárak eme újszerű, igazgatási jellegű tevékenysége rövidesen hivatalos formában is megerősítést nyert. Ismeretes, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rendeletével létrejött a Levéltárak Országos Központja, mint a közlevéltárak — köztük a Magyar Országos Levéltár - felügyeleti szerve. A Központ feladatai közé tartozott - többek közt — az is, hogy gondoskodjék a még közlevéltári őrizetbe nem került iratok felkutatásáról és begyűjtéséről. Ez utóbbiak közé számították a megszűnt, valamint a működő közhivatalok, a köztestületek (érdekképviseleti szervek, egyesületek), a volt hitbizományi birtokok és a közületi (államosított) vállalatok ügyintézésében már nem szükséges iratokat. E törvényerejű rendelet megalkotásával a közlevéltárak illetékességi körébe tartozó szervek száma megsokasodott. A megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények közt a törvényhozó hatalom már messzemenően támogatta a levéltárak iratmentő tevékenységét. A közhivatali irattárak anyagának kezelésénél és megőrzésénél pl. tekintettel kellett lenni a levéltári érdekekre, mely az esetek többségében azt jelentette, hogy a Központ engedélye és az általa meghatározott elvek szigorú betartása nélkül tilos volt mindenféle iratselejtezés. A törvényerejű rendelet a szándékos iratrongálást, pusztítást vagy megsemmisítést három évig terjedhető fogházzal büntette. 5 2 A levéltárakról megalkotott törvényerejű rendeletet szorosan nyomon követte a felszabadulás után immár második alkalommal olyan rendelet is, mely ismét nagy teret szentelt az iratselejtezések kérdésének. Ez volt a 185/1951. MT. számú rendelet a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről. E rendelkezés az irattári anyag őrzési határidejét általánosságban 5 esztendőben határozta meg. Az őrzési idő letelte és a kötelezően előírt iratselejtezés lefolytatása után, melyet a levéltári szakS0 Uo. 51 Uo. 18.1. S2 L. erre általánosságban a Magyar Közlöny 1950. július 30-i, 128-129. számában közölt 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendeletet, különösen pedig a VI. fejezet 18., a VII. fejezet 22., a VIII. fejezet 27., és a XI. fejezet 31. §-ait.
