Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.

Az Országos Levéltár és az irattárak 149 emberek minden esetben ellenőriztek, a politikai, tudományos, történeti vagy művészeti szempontból értékes iratokat egy éven belül közlevéltári őrizetbe kellett átadni.

5 3 Bár a magyar levéltárügyet az 1950. és 1951. esztendőkben megalkotott rendeletek indították el a szocialista fejlődés útján, az ekkor kodifikált elveket a levéltárosok már megelőzően is igyekeztek a maguk szakmai munkájában érvényesíteni. Jellemző pl., hogy rögtön a felszabadulás után, közel egy évtizedes szünetet tartva, újra megindult az illetékességi köri szervek fondjainak begyűjtése. Elsőnek a Közélelmezési Kormánybiztosság és a Közélelmezési Minisztérium, továbbá a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztossága fondjai kerültek az Országos Levéltár őrizetébe. Ezeket kiegészítették a volt osztrák—magyar konzulátusokon vezetett anyakönyvek első-, illetve másodpéldányai.

5 4 További jó példákat is éppen intézményünk szolgáltatott erre. Az Országos Levéltár keretein belül már 1948—1950-ben, különösen pedig az 1949-ben megszervezett II. osztályon, mely a polgári korszak központi állami hatóságainak, hivatalainak, illetve szerveinek iratanyagát kezelte, merült fel a külső irattárakban még feltalálható, történeti értékű iratok felderítésének és átselejtezett állapotban történő beszállításának igénye. Tulajdonképpen most vették fel azt a fonalat, melyet elődeink korábban a földre ejtettek, csakhogy sokkal átgondoltabb, levéltárosokhoz méltóbb módon. Tekintettel a kint levő anyag különös veszélyeztetettségére, a beszállítások egy része most is mentés jellegével bírt. Jellemző, hogy e korszakban kezdték az ilyen típusú tevékenységet „tűzoltó munká"-nák nevezni. 1948-ban átvették pl. a Miniszterelnökség még kint őrzött fondjait, az 1910. évtől egészen 1944-ig bezárólag. Ezt az anyagot azonban a második világháború éveiben érzékeny veszteségek érték. Az iktatott iratok 1929 és 1944 közti részei, a segédkönyveknek pedig 1911 és 1944 közötti sorozatai erősen meghiányosultak. A később előkerült segédkönyvek 1951-ben lettek intézményünknek átadva, majd 1953-ban már az Országos Levéltárban selejtezték át az 1920 és 1933 közti irattári évfolyamokat.

5 5 A II. osztály munkatársai 1949-ben beszállították a Belügyminisztérium soron következő, 1897—1944. évi általános, és 1867—1944. évi elnöki iratait, mintegy 19 tonna terjedelemben. Ezenkívül november és december hónapokban rendszeresen ellenőrizték a Földművelésügyi Minisztériumban folyó selejtezéseket. A levéltári irányítás nélkül kiselejtezett anyagot külön átvizsgálták.

5 6 1950 folyamán ennél is nagyobb mennyiségű iratanyag átvételére került sor. A vonatkozó jelentés mennyiségi adatai ugyan hézagosak, de így is 928 fm. beszállításáról adnak hírt. A teljes mennyiség bizonyára meghaladta az ezer iratfolyómétert. Beszállították — hogy csak a fontosabbakat említsem - a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara iratait (1850-1948); a Földművelésügyi Minisztérium már bent őrzött iratait 53

L. erre a Magyar Közlöny 1951. október 23-i, 151. számában közölt 185/1951. M.T. sz. rendelet 4.§-ának 3. pontját, továbbá a 6. §.1. és 2. pontjait. 54 Az Országos Levéltár 1940-1946-ban. Levéltári Közlemények 24. évf. 1946. év, 326-337.1. ss

Szűcs László; A Miniszterelnökség Levéltára (1867-1944). Repertórium, Bp. 1958. 6., 16., 108., 110. és 135. 1. 5 * Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban, OL — Y 7) A Magyar Országos Levéltár általános iratai (1945 után). Jelentés 1949-1950. év.