Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Borsa Iván: Anyagvédelem az Országos Levéltárban, 1874–1974 / 127–138. o.
136 Borsa Iván japán rosttal erősíti meg úgy, hogy a fólia a hő hatására meglágyul és ragasztó nélkül ráolvad a papírra. Az ily módon restaurált irat, akár égett volt, akár más sérülést szenvedett, ismét könnyen kezelhetővé, hajlékonnyá válik. 43 Az új műhelyt Hasznos Zsigmondné szervezte meg, további eljárásokat dolgozott ki és vezetett be, aminek eredményeképpen a műhely korszerű megoldásokkal restaurálja mind a papírra, mind a pergamenre írt levéltári anyagot, továbbá a viaszpecséteket is, amikről új eljárással nemcsak forma-, de színhű pecsétmásolatokat is készít. A műhely újjászervezésével egyidejűleg megtörtént a könyvkötő műhely szervezeti szétválasztása és a IV. emeletre való helyezése. Az újjászervezett iratrestauráló műhely - miként a fotoműhely — az állami levéltári terület központi műhelye lett, ahol az Országos Levéltár anyaga mellett a területi állami levéltárak anyagának restaurálása is történt. Néhány év alatt (1960-ban) világossá vált, hogy a vezetőn kívül 4 restaurátorral dolgozó műhely a reá váró feladatoknak kis töredékét tudja csak teljesíteni, s egy év múlva megfogalmazódott egy új, a területi levéltárak részére dolgozó műhely szervezésének igénye azzal, hogy a már 5 restaurátorral dolgozó műhely csak az Országos Levéltár anyagával foglalkozzék, bár a Levéltár igényeit ez sem tudná kielégíteni. 44 Minthogy a műhely bővítésének egyik legfőbb akadálya a helyiséghiány volt, jól jött a Levéltárak Gazdasági Hivatalának kezelésében állt I. Űri utca 54—56. sz. alatti épület Uri utcai szárnyának helyreállítása. A szárny földszintjének a kapubejárattól balra eső részét a Levéltár kapta meg 2. sz. restauráló műhelye részére. Az építkezés 1964—1966-ban folyt és 1966. november 1-től a nagyjából azonos felszereltségű műhely két egysége fokozatosan végrehajtott létszámfejlesztés és restaurátorképzés után 5-5 restaurátorral végzi munkáját. 45 Az 1967. év volt az egyetlen, amikor az 1. sz. műhely az Országos Levéltár, a 2. sz. műhely pedig a területi állami levéltárak anyagát restaurálta. A területi levéltáraknak tanácsi felügyelet alá 1968. január 1-ével történt helyezése, s az ezzel összefüggő átszervezések során a restaurálási kapacitás 60-67%-a az Országos Levéltár, 33-40%-a pedig a tanácsi levéltárak anyagára terjed ki. ,1970 után ez az arány úgy változott, hogy az Országos Levéltár a kapacitás 55, a tanácsi levéltárak 35, az Új Magyar Központi Levéltár pedig 10 százalékát kapja. 46 Az 1957-ben újjászervezett műhely technikai fejlesztése folyamatosan történt. Jelentős volt egy nagy (78 X 108 cm-es) nyomófelülettel rendelkező laminátor vásárlása 1963-ban. Ugyanilyent kapott az Űri utcai részleg is. 47 A nagy méretű oklevelek, térképek és tervrajzok préselésére alkalmas, 80 X 124 cm nyomófelületű présnek egyedi elkészíttetése, az iratok tisztításánál alkalmazott radírozógépek, egy motorikus könykötő 43 Az ajándékba kapott gép lapfelülete 48 X 50 cm volt, ami azt jelentette, hogy olyan irat, amelynek mindkét mérete meghaladta az 50 cm-t, nem volt a géppel restaurálható. 44 A Technikai Osztály 1961. évi munkaterve 6.1.; Beszámoló az V. osztály 1962. évi munkájáról 11.1. és az V. osztály 1963. évi munkaterve 6.1. 45 Beszámoló az V. osztály 1964. évi munkájáról 11., 1965. évi munkájáról 10. és 1966.évi munkájáról 11.1. - A felszereltség 6-6 restaurátor számára biztosít munkahelyet. 46 Beszámoló az V. osztály 1968. évi munkájáról 12-13.1. Az 1974. évi tényszám 64,1-35,9% volt a Levéltár és a tanácsi levéltárak viszonyában, minthogy az Üj Magyar Központi Levéltár ez évben nem igényelte a műhely munkáját. A restauráló csoport 1974. évi beszámolója 2.1. 47 OL-Y7 - 1963 -47 - 2231; Uo., 1965 -47 -1330.
