Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Borsa Iván: Anyagvédelem az Országos Levéltárban, 1874–1974 / 127–138. o.

128 Borsalván 25 X 31 X 45 cm-es fedett, elöl és hátul fogantyúval ellátott fadobozokba helyezte. A fadobozok erre a célra épített szekrények fiókjaiként nyertek elhelyezést. Az oklevelek 1928 óta fedett vaslemez-dobozokban vannak. A kincstári levéltárnak a Belügyminisztérium épületébe történt átköltöztetése után sem változott a helyzet. A különleges gonddal (nem szekéren napszámosok szállították, mint a többi iratot, hanem a hivatalszolgák vitték) átvitt 467 zsák a kancelláriai levéltárban 3 öl magas állványok közében vasrúdon a levegőben függött.

2 E zsákos elhelyezés a kincstári levéltár mintaállványozásakor változott meg. Az itatóspapírt felváltotta a comagolópapír, a zsákot pedig az egységes méretű kartondoboz. Az Óváry által 1876-ban a kamarai archívum vonatkozásában megfogalmazott probléma - más formában ugyan — felmerült a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának átvételével is. A Múzeumban a levéltári anyagot évrendezték és egy-egy év vagy esetleg évkorok anyagát egy palliumban helyezték el, majd több pallium madzaggal átkötve fából készített dobozokba (fiókokba) került. Minthogy a palliumok nem tiidták megtartani a bennük elhelyezett függőpecsétes okleveleket, azok könnyen kiestek, a pecsétek megsérültek. Az elhelyezésnek hátránya volt, hogy a dobozok nem voltak elég szélesek, minek következtében a palliumok és sok esetben velük a levéltári anyag is meghajlott, néha gyűrődött. Ennek a levéltári anyagnak az utolsó negyedszázadban történt mintaállványozása a problémákat részben megoldotta. Az iratok fából készült állványokon és bizonyos esetekben fából készült szekrényekben voltak elhelyezve. Az állványok méreteit nem tárolási, hanem kizárólag elhelyezési szempontok határozták meg, így méreteik a legkülönbözőbbek voltak, nemcsak nagyobb falsíkokra támaszkodtak, vagy azzal voltak párhuzamosak, hanem felhasználták a mély ablakfülkéket is. így például az erdélyi főkormányszék iratanyagának nagyobb része 360 állványon 9415 fiókban (fiók alatt a függőleges állványok és a vízszintes polcok által határolt loculus értendő) és 17 ablakfülkében levő iratszekrényben volt elhelyezve.

3 Nagyobb* termek esetében, mint amilyen a helytartótanácsi osztály nagy terme volt, karzatot és lépcsőzetet építettek — természetesen szintén fából - a magas állványok elérése, ill. a helyiség függőleges irányban történő teljes kihasználása érdekében.

4 A magasan elhelyezett iratokat létrák segítségével kezelték, de a neoregestrata zsákjainak kezeléséhez a nagy létrák helyett mozgatható lépcső készült.

5 Levéltári anyag nemcsak raktárakban volt elhelyezve, hanem hivatali helyiségekben is vagy talán inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy egyes esetekben a Levéltár dolgozóit raktárhelyiségekben lehetett elhelyezni, ahol esetenként feleket is fogadtak. Ennek helytelen voltával Pauler Gyula is tisztában volt,

6 de ez az állapot feltehetően csak az új épületben szűnt meg. Természetes, hogy igen nehéz lehetett a tájékozódás a kimozdítható és kimozdít hatatlan állványok, szekrények, polcok labirintusában. A könnyebb tájékozódás érdekében Pauler 1888-ban javasolta, hogy a bajor Reichsarchiv mintájára készüljön a Levéltár a

OL -Y 1 - 1875 -I - 111,1880-60.és 1883-1244. 3

OL - Y 1 - 1875 -I -9,1875-10. 4

OL - Y 1 - 1875 - I - 111, 1881-139. - Egy nagy terem (erdélyi tábla) állványzatának mérnöki rajzai: Uo., 1891-1329. 5

Uo., 1883-1244. 6

OL - Y 1 - 1893 -1-28.