Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.
8 Sashegyi Oszkár Országos Levéltár nem tudta volna biztosítani a munkálatokhoz szükséges munkaerőket. Tagányinak viszont tudománypolitikai szempontból érdeme, hogy a kiadvány tervét felvetette és propagálta, a munka létrejöttét önzetlenül támogatta s megjelenése után a Gazdaságtörténelmi Szemle szerkesztőjeként ismertetést Íratott róla. Ez volt az egyetlen ismertetés, amely e jelentős munkára a szakma művelőinek figyelmét felhívta. Pauler, hogy az elejtett levéltári kaidványtervet valamivel pótolja, 1893 márciusi felterjesztésében újabb tervekkel lépett elő. Az egyik millenniumi kiadvány eszerint az Országos Levéltár állapotáról szóló olyasfajta jelentés lehetett volna, amilyent pl. a toszkánai állami levéltár jelentetett meg az 1872. évi bécsi világkiállítás alkalmából, a másik az Országos Levéltárban őrzött jelentős iratok reprodukcióinak közzététele, „mely összességében a levéltár történelmi jelentőségéről, de egyúttal az ország történetéről is fogalmat nyújtana". A miniszter hozzájárult az újabb javaslathoz, és elrendelte részletes terv bemutatását. Pauler azonban az év végén csak azt jelentette, hogy részletes tervet egyelőre nem tud adni, mert az iratokat egyelőre az országos kiállítás céljára válogatják s még nem tudják, melyek kerülnek valóban kiállításra. 17 A másik tervről, a beszámolóról, már nem is szólt. Igaz, egy rövid beszámoló az Országos Levéltár állapotáról Pauler tollából abban az évben az egyik folyóiratban napvilágot látott. 18 Pauler még a millennium évében, 1896 márciusának végén is azt jelentette, hogy az iratreprodukciókat tartalmazó kiadványt illetőleg egyelőre sem tervet, sem költségvetést nem tud előterjeszteni, „a kontemplált munkát tehát csak a kiállítás után lesz lehetséges kiadni" 19 A millenniumi ünnepségek elmúltával, a kiállítás lebontása után az ünnepi kiadvány aktualitását vesztette s terve is feledésbe merült. Tagányi, annak érdekében, hogy az Országos Levéltár a millenniumot valamilyen kiadvánnyal is megünnepelhesse, felajánlotta Paulemek, hogy beható ismertetést készít az Országos Levéltár anyagáról. Pauler 1895. október 12-én meg is bízta őt e munka szerkesztésével, azzal, hogy az Országos Levéltár az ezredéves országos kiállításon „a többi közt" e munkával is részt akar venni. 20 Ez volt az első kísérlet az Országos Levéltár anyagának tudományos ismertetésére. Tagányi modern, genetikus szemlélettel közeledett az anyaghoz,- s az egyes kormányhatósági levéltárakat „az illető hivatal és levéltár történeti fejlődésével kapcsolatban" kívánta leírni. Kutatásaiban a kancelláriai osztályhoz tartozó levéltárakat gondozó Raáperger Lipót inkább akadályozta, mint segítette s Tagányinak egy év múltán, 1896 októberében, Paulertől kutatási könnyítésekért kellett folyamodnia. Ekkor adta meg neki Pauler az engedélyt, hogy a kancelláriai „osztály iratai közt személyesen is kutathasson" és hogy számára térítvény ellenében „bárminő iratok, bármily mennyiségben, bármennyi időre kiadassanak". 21 Tagányi 1897 végéig elkészült a régi Országos Levéltár és a magyar és erdélyi kancelláriai levéltárak ismertetésével. Az első még 1897-ben, a két utóbbi 1898-ban jelent meg a Századok hasábjain, s mindháromról különnyomatok készültek az Országos Levéltár számára. 22 1898 februárjában már a 1 7 OL. K 148. (Belügyminisztérium, elnöki iratok) 1894 - X - 3218. alapsz. (1893 - 1118. ikt. sz.). 1 8 Magyar Könyvszemle 1893.122-130.1. 19 OL. Yl.- 1893-ad 1051. 20 OL.YL- 1892 -1-267 1/2. alapsz. (1895 - 1270. ikt. sz.) 21 Uo. (1896- 1448. ikt. sz.) 22 Tagányi Károly, A régi Országos Levéltár. Bp. 1897; A magyar udvari kanczelláriai levéltár. Bp. 1898; Az erdélyi udvari kanczelláriai levéltár. Bp. 1898.
