Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.
Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve 1874-1974 9 gyulafehérvári káptalan országos levéltárának ismertetése is nagy részben elkészült. A munka azonban ekkor abbamaradt, s az egész kiadványsorozat megszakadt. A millenniuminak szánt kiadvány tehát csak késve és töredékesen jelent meg. Mai szemnek különösnek tűnik az a tény, hogy egy ilyen nagyszabású, feltétlenül intézeti feladatként tekintendő munka továbbvitelére az Országos Levéltár tisztviselői közül senki sem volt beállítható. Úgy látszik, Pauler az ismertetéseket annyira Tagányi személyes munkájának tekintette, hogy az ő akadályoztatásakor pótlására nem is gondolt. Ha gondolt is, aligha talált volna mást, aki e feladatot egyéb munkái mellett magára vállalta volna. Tasnádi Nagy Gyula a Magyar Törvénytár millenniumi kiadásának középkori részét készítette elő, Csánki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából „Magyarország a Hunyadiak korában" c. helytörténeti munkáján dolgozott, a többi levéltárosnak is megvolt a maga kiadványmunkája. A millennium korának magyar levéltárosai — a század elején működött elődeikkel ellentétben — nem küzdöttek kiadási nehézségekkel. Annak, hogy az Országos Levéltár Pauler idejében nem tudott nagyobbarányú kiadványkoncepciót magáévá tenni, a legfőbb oka a belügyminisztérium által rákényszerített (és a Levéltár által készségesen vállalt) közjogi jellegű hivatali ügykör, a nemességi és más, egyre nagyobb volumennel jelentkező közjogi ügyek intézésének kötelessége volt. Pauler Gyula, a maga szerény, hivatalnoki kiadvány programjába illő módon, élete végén egyetlen kiadványt kezdeményezett, még pedig egy igazgatási jellegűt. Az Országos Levéltár ügyviteli szabályzatának kinyomatását ő rendelte meg az Államnyomdánál, s a kéziratot ő adta nyomdába. 2 3 Ezzel a néhány lapnyi hivatali nyomtatvánnyal zárul nemcsak az ő főnöksége idejének kiadványkészítő tevékenysége, hanem az egész, 1922-ig terjedő időszaké is. Közvetlen utódai alatt ugyanis, 1904 és 1922 között, az Országos Levéltárnak egyetlen kiadványa sem jelent meg. Az 1910. évi brüsszeli nemzetközi könyvtáros és levéltáros kongresszus pedig napirendre tűzte a levéltári kiadványok kérdését, szorgalmazta, hogy minden ország tegyen közzé levéltári leltárakat és azt, hogy a levéltárak között kiadványaikra nézve nemzetközi csereviszony jöjjön létre. Döry Ferenc, a kongresszus magyar levéltári küldöttje, a belügyminiszter számára készített jelentésében e programmal kapcsolatban hivatkozott arra, hogy előkészületben van az Országos Levéltár teljes anyagának ún. „karton leltára", elsődlegesen az új levéltári épületbe való átköltözés megkönnyítése érdekében. Döry úgy vélte, hogy e leltárnak „alkalmas formában való kinyomatása nyithatná meg a levéltári rendszeres kiadványok sorozatát, melynek folytatására nézve a Levéltár vezetősége lenne hivatva részletes programmot kidolgozni". 24 Brüsszelben a rendszeres levéltári kiadványok formájára nézve az időszaki közlemények és a levéltári folyóiratok indításának gondolata is felmerült. Az Országos Levéltár számára azonban a folyóirat gondolata 1910-ben még elérhetetlen álomképnek látszott. 23 A m. kir. belügyministerium ügyviteli és ügykezelési szabályzatának az országos levéltárban alkalmazható része. (Bp. 1903.) 13 p. - E kiadvány sem szerepel az OL kiadványainak bibliográfiájában. Egy példánya az OL. Y 1 - 1924 - 34. alapsz. (1903 - 22. ikt. sz.) jelzetű ügyiratban fekszik. A Belügyminisztérium vonatkozó szervezeti, ügyviteli és ügykezelési szabályzata 1902-ben jelent meg. Pauler Illéssy Jánost, az OL akkori „kezelő főigazgatóját" bízta meg azzal a feladattal, hogy a minisztériumi szabályzat alapján az OL ügyviteli és ügykezelési szabályzatát összeállítsa, majd annak elkészülte után, 1903. június 9-én az Államnyomdánál megrendelte a kézirat 100 példányban való kinyomatását. A nyomda az elkészült nyomtatványt 1903. július 16-án szállította át az OL-ba. Pauler addigra már nem volt az élők sorában. 2 "Döry Ferenc jelentése a brüsszeli kongresszusról OL. Y 1 - 1913 - 978. •
