Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve 1874-1974 7 első kiadvány terjedelmét 90, a másodikét 130 nyomdai ívre, a költségeket 7175,iHetve 10845 forintra becsülte. Pauler, amikor a terveket (hosszú gondolkodási idő után) 1893 márciusában a miniszter elé terjesztette, hozzáfűzte, hogy a tervezett munkálatok 1896-ig, a millenniumi ünnepségek időpontjáig teljesen nem végezhetők el, mert erre a rendelkezésre álló erők nem elegendők. Az adózó népességgel foglalkozó első rész, az egyes megyék és kerületek táblázatai elé írandó tudományos bevezetésekkel, nem készülne el az ezredéves ünnepségekig, tehát csak a második részről lehet szó, „mely a nemesség lajstromát adva — minthogy a politikai nemzet, a populus akkor a nemesség volt — a XVIII. századi magyar nemzetről, tökéletlen bár, de mégis valamelyes képet adhat". A munkát az Országos Levéltár „alkalmas tisztviselői" állítanák össze és dolgoznák fel, Pauler szerkesztése mellett. A 800-900 példányban megjelentetendő kiadvány költségeit Pauler Tagányinál szerényebben, 8000 forintra tette. Javaslatából kiérződik, hogy a kiadvány tervét nem tette igazán magáévá. Megemlítette, hogy addig semmit sem tesz, amíg a miniszter nem döntött afelől, vajon ne járuljon-e az Országos Levéltár esetleg mégis valami más módon az ünnepségekhez, s hogy „bármi módon történnék is a hozzájárulás, az, igénytelen nézetem szerint, csakis olyan és oly mértékű lehetne, hogy az Országos Levéltár tulajdonképi feladatainak teljesítésére a most következő három évben se járjon semmiképpen kárral, késleltetéssel vagy pedig valami hátránnyal".

14 A miniszter azonban úgy határozott, hogy az Országos Levéltár a tervbe vett műnek ne a nemességgel foglalkozó, hanem az adózókra vonatkozó részét készítse el s ennek kivitelezésére kért Paulertől véleményt. Pauler 1893 július végén írt jelentésében azt a véleményét fejtette ki, hogy az 1720. évi országos összeírás „bármi alakban való kiadását el kellene ejteni". Célzott arra, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagyszabású gazdaságtörténeti munkálatok tervével foglalkozik s e tervezésbe Tagányit is, őt magát is bevonták. Az OMGE valóban azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a millenniumra megíratja a magyarországi gazdaságtörténetet. E célból bizottságot küldött ki a saját kebeléből, s felhívta a Magyar Tudományos Akadémiát és a Történelmi Társulatot, hogy azok is küldjenek 2—2 tagot a bizottságba. Az Akadémia Acsády Ignácot és Tasnádi Nagy Gyulát, a Társulat Tagányit és Paulert küldte ki. A bizottság alakuló ülésén Tagányi felolvasta a magyar gazdaságtörténet főbb forrásairól szóló ismertetését, s ebben szólt többek között az 1715. és 1720. évi országos összeírások páratlan jelentőségéről. „Örök dicsőségére szolgálna az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek — mondta —, ha valami módon kezébe véve a források közzétételét, lehetővé tenné a nemzetnek, hogy a maga gazdasági múltját megismerhesse s tanulságain épüljön és gyarapodjék."

15 Az összeírások feldolgozása azonban — bár a bizottság egyik tagjának, Acsády Ignácnak szerkesztésében, de - nem az OMGE, hanem az Országos Statisztikai Hivatal kiadványaként készült el és jelent meg. Jekelfalussy József, a Statisztikai Hivatal akkori igazgatója, Acsádynak jelentős számú munkaerőt bocsátott rendelkezésére. A munka a millennium idejére meg is jelent.

16 Paulernek bizonyára alapos oka volt rá, hogy a kiadvány gondozását elhárítsa: az 14

Uo. (1893:245. ikt.sz.) 1 s Tagányi Károly, A magyar gazdaság-történet forrásai, Századok 1893. 915-919 1. 16

Acsády Ignác, Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-21, Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam XII. k. Bp. 1896.