Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Kállay István: A családi hitbizományok Magyarországon / 69–91. o.

70 Kállay István formában jelentkezett. A főnemesek törzsjavaiban (Stammgüter) az elsőszülött örökölt, a birtokkal csak az agnatus rokonok hozzájárulásával rendelkezhettek. Ezt a családi hitbizományt a XIV. századtól, a családi vagyon megőrzése érdekében, az alsóbb nemesség, sőt egyes hatalmas kereskedők - Fuggerek, Pamgartnerek - is átvették. Spanyolországban

11 kezdetben a király jelölte ki az örököst (majorazgos, majoradgos, majorátus), majd a XV. századtól a családok maguk állítottak fel oszthatatlan és elidegeníthetetlen hitbizományokat. Katona Mór 1559-ből és 1571-ből dalmátországi hitbizományokat ismer. Az első osztrák hitbizomány 1584-ből való, mikor Károly főherceg steierországi (Landen) uradalmait örökös hitbizománnyá tette. Ezt követte 1598-ban Thun és Herberstein, 1602-ben Lichtenstein, 1605-ben a Spanyolországból hazatért gróf Khevenhüller, 1608-ban gróf Bubna (Csehország), 1616-ban Wulfbrandt gróf Alsó-Ausztriában, 1663-ban Tilly gróf, 1665-ben Trautmannsdorf gróf és 1670-ben Traun gróf. 1674 határkő az osztrák hitbizomány fejlődésében: I. Lipót ekkor rendelte el az illetékes hatóságnál való bejelentését. Fejedelmi engedély azonban egészen 1763-ig nem szükséges a hitbizomány alapításához.

12 Az osztrák hitbizomány fejlődésére nagy hatást gyakorolt Knipschildt 1625-ben majd 1656-ban megjelent „Tractatus de Fidei Commissis Familiarum Nobilium" című munkája. E szerint „családi hitbizomány keletkezik, ha az alapító ingyenes jogügylettel akként intézkedik, hogy bizonyos javak a család fenntartása céljából mindenkor és fokozatos sorrendben, az ugyanazon rokonsági fokon lévő legközelebbiekre, vagy pedig a családban legidősebbre háramoljanak".

13 Ez a meghatározás — véleményem szerint - a korai magyar hitbizományokra vagy hitbizományi kezdetekre is alkalmazható. A családi hitbizomány alapeszméje egy tekintélyes vagyon oszthatatlan és elidegeníthetetlen fenntartása a családban, egymás után következő nemzedékek előre kijelölt valamelyik tagja számára. Célja a „család fényének" fenntartása, a közéleti szereplésnek és rangnak megfelelő jövedelem biztosítása. Hitbizomány alapító okirat, halálesetre szóló végrendelet, szerződés vagy királyi adomány útján jöhetett létre. A hitbizomány birtokosa nem haszonélvezője, hanem időleges tulajdonosa a hitbizományi vagyonnak; kötelessége annak állagát, értékét fenntartani. Az öröklés rendje szerint megkülönböztetünk primogeniturát (első fiszülöttség), majorátust (ízközelségi fiúutódlás, ha többen vannak a „major natus" dönt) és a senioratust (a fiszármazók közül a legidősebb örököl).

14 A családi hitbizomány lényege tehát az örökösödés különleges szabályozása,

1 s az oszthatatlanság deklarálása. Érdekes, hogy ezt sem Kelemen, sem Kövy nem emeli ki,

16 sőt ősi birtokokról beszélnek. Ez annál figyelemreméltóbb, mivel az ősiség és a hitbizomány között inkább ellentmondás, mint összefüggés van. Az ősiség ugyanis erősen gátolta a hitbizományok létrejöttét és elterjedését Magyarországon, hiszen lényege az öröklésre jogosultak közötti osztály volt. Nemes ember csak ingóiról és szerzett ingatlanairól 1 l

Eckhart, 362. - Csizmadia, 285. 12

Katona, 21-23,156. 1 ^Erdélyi, II. 9., 14. 1 «Katona, 5, 60-61, 109,165. 1 s Wenzel Gusztáv, A magyar magánjog rendszere, Pest 1872. 502-503. 16

Kelemen Imre, Institutiones Juris Privati Hungarici, 1814. 14. fej. 551. § A következő (552.) paragrafusban azonban pontos definíciót ad. — Kövy Sándor, Elementa Juris privati Hungáriáé, 1835. 10. fej. 425. szakasz.