Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Kállay István: A családi hitbizományok Magyarországon / 69–91. o.

A családi hitbizományok Magyarországon 71 tehetett végrendeletet, hitbizomány esetén viszont az öröklést nem az ősiség, hanem az alapító akaratnyilvánítása állapította meg.

17 Ez az allodiális szabad vagyonra is vonatkozott.

18 Mégis ismerünk néhány, az ősi vagyonból létesült hitbizományt. Ilyen volt 1695-ben herceg Esterházy Pál alapítása, melyhez az élő osztályos atyafiak hozzájárultak. 1746-ban gróf Batthyány körmendi hitbizománya, ahol az alapító az ősiekre vonatkozó jogos igényeket kielégítette. 1747-ben gróf Eszterházynak a várományosok hozzájárulásával alapított tatai hitbizománya. 1814-ben gróf Széchenyi Ferenc ugyancsak hozzájárulással és „kipótlással" alapított hitbizományt.

19 A hitbizományi öröklés rendjéről magyar törvény nem intézkedett. Az 1687: 9. törvénycikk fideicommissumról és majorátusról beszél, melyen az egykorú szóhasználat elsőszülöttséget értett.

20 A törvény - amelyet a trónkövetelési jog elismerésével és az ellenállási jog eltörlésével hoznak kapcsolatba

2! — a főnemesség anyagi erősítését szolgálta.

22 1687-től a hitbizomány-alapítás lényeges kelléke lett a fejedelmi engedély, amelyet a várományos is megszerezhetett.

2 3 Fejedelmi engedély hiányában a hitbizományt a családülés kezelte.

24 Az 1723: 50. törvénycikk szerint a főnemesek hitbizományt végintézkedés, szerződés és királyi adománylevél útján alapíthattak. Aí törvény a jogot a köznemesekre is kiterjesztette, kimondván, hogy alapítás végett a királyhoz fordulhatnak.

25 A hitbizomány lényegét jelentő különlegesen szabályozott örökösödési rendet a fentebb vázolt európai fejlődés hatására először

2 6 a bethlenfalvi Thurzó családban találjuk meg. A család magyar ága a XVI. század elejéig vezeti vissza őseit. Nemzedékrendje a következő

2 7

: (1. a 72. lapon) A hitbizomány-alapítás szempontjából érintett Thurzó Elek 1523-1527. július 20. között tárnokmester és kincstárnok, 1527. november 10. - 1543. január 25. között országbíró.

2 8 1527-ben, a fehérvári koronázáskor kapta Ferdinándtól - Zápolya hűtlenné nyilvánítása után - Szepest, Bajmócot, illetve vagyona legnagyobb részét. 1539-ben lemondási nyilatkozatot (erre különben nem is volt szüksége, hiszen nem ősi birtokról 1 n

Eckhart, 362-364. 1 "Katona, 15-16. 19

Östör-Petrovay, II. 7. 20

Eckhart, 364. "Uo. 22 Hóman-Szekfű, Magyar történet, IV. Budapest 1935. 257. - Ostör-Petrovay, 3. 2 3

Zlinszky Imre, A magyar magánjog mai érvényében, Budapest 1902. 335. 24

Kállay István, A családülés, Levéltári Közlemények, XLIII. 1972. 6. - Katona, 154. 2 s

Eckhart, 364. 26

Az oszthatatlan és elidegeníthetetlen főnemesi birtok gondolata érezhető Bakócz Tamás 1517-es végrendeletén is. Ö nemcsak megtiltotta az unokaöccseire hagyott birtokok elidegenítését és elzálogosítását, hanem az ilyen ügyleteket eleve semmissé nyilvánította. Ezt utódai a nemesi magánjogba ütközőnek tekintették és egyes uradalmakat még a XVI. század folyamán (nyilván az ősiségben megszokott záradékokkal; az elővételi joggal rendelkezők megkínálásával) eladtak. 21 Wagner Carolus, Analecta Scepusii, IV. Pozsony, 46, 61. -Nagy Iván, Magyarország családai, XI. Pest, 1865. 200-201. - A család eredetéről: Fekete Nagy Antal, A Bethlenfalvi Thurzó család eredete, Turul 1934. 1-15. 2 8

OL, Magy. kamarai archívum, Liber dignitariorum saecularium. •