Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

6 Sashegyi Oszkár tatot készít. Később e követelést mérsékelve, beleegyezett abba, hogy a mutató csak a nemeslevelekre, rangemelésekre és indigenátusi oklevelekre terjedjen ki, „szóval azokra, melyek magyar főúri vagy nemes családokat creálnak". Ez a munka viszonylag gyorsan elkészült. Pauler ezután kalligrafusoktól ajánlatot kért a mutatók két példányban való letisztázására: egyik példány a minisztérium, a másik a Levéltár számára készült volna. Miután azonban a költségeket túlságosan magasnak találta, kinyomatásukra gondolt. A jó üzleti érzékkel bíró Pettkó Béla Illéssy Jánossal együtt vállalkozott arra, hogy a mutatót közös erővel és költséggel, saját felelősségükre kinyomatják. A két levéltáros a nyomdaköltségek egy részének fedezésére az Országos Levéltártól 300 forint segélyt kért s ennek fejében felajánlotta, hogy a mű 25 példányát az Országos Levéltár rendelkezésére bocsátja. A munkát Pauler előszavával, s így az Országos Levéltár „aegise alatt" kívánták megjelentetni, viszont a szerzői jogot, az utánnyomás jogát, valamint „a jövőben még netán kiadandó hasonló nemesi jegyzékek kiadási vagy elsőbbségi" jogát maguknak vindikálták. A minisztérium hozzájárult a 300 forint kifizetéséhez, anélkül, hogy a szerzői jogok kérdésében kifejezetten intézkedett volna.

1 ° A munka 1895-ben jelent meg.

11 Illéssy János később jegyzéket készített a királyi könyvekben foglalt községi kiváltságlevelekről és vásárszabadalmakról is. Ezeket a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898., illetve 1899-i évfolyamában közreadta, az Országos Levéltár pedig e két jegyzékről egyenként 200 különnyomatot készíttetett. Pauler, amikor a belügyminisztertől erre engedélyt kért, mt a következőképpen indokolta: „Az Országos Levéltárnak, mint tudományos közintézetnek egyik feladata az őrizetében levő történeti becsű anyagnak a tudós és nagyközönséggel való lehető megismertetése."

12 A millennium alkalmából lehetőség nyüt volna arra, hogy az Országos Levéltár kiadvány tevékenységét, amely addig a Levéltár szűkös átalányára vagy egyes levéltárosok egyéni vállalkozására épült, kiszélesítse. E lehetőséggel azonban az Országos Levéltár nem tudott élni. Kis létszámú, gyengén dotált, másirányú feladatokkal elhalmozott intézmény lévén, nagyobb lélegzetű tudományos munkásságra nem futotta erejéből. Pedig — amikor a belügyminisztérium 1892 októberében az Országos Levéltárat megkérdezte, vajon a honfoglalási millennium ünnepélyének emelésére a maga részéről mivel járulhatna — Tagányi Károly két nagyszabású történeti statisztikai, illetőleg forrásközlő kiadvány tervét vetette fel, s ezek költségelőirányzatát — Tasnádi Nagy Gyula, Csánki Dezső és Illéssy János bevonásával - ki is dolgozta. Az egyik kiadvány Magyarország és Erdély 1720—1723. évi összeírásaiból készült volna, az adófizető népesség számát, nemzetiségét és gazdasági helyzetét feltüntető táblázatokkal s az összeírások történetének és az összeírás valamennyi értékes adatának összefoglaló feldolgozásával. A másik, forrásközlő jelleggel, „Magyarország és Erdély nemeseinek legelső teljes és hiteles, tehát 1755-iki illetőleg 1770-iki'

7

összeírásait publikálta volna. A költségelőirányzatban Tagányi — első ízben, eltérően az addigi levéltári gyakorlattól - szerzői tiszteletdíjakat is szerepeltetett.

13 Az i0

OL. Y 1. 1885 -I- 328. "Illéssy János-Pettkó Béla, A királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, cím, címer, eló'név és honosság adományozásának 1527-1867. Bp. 1895. - A kiadványban nem történik említés arról, hogy annak munkálataiban, az erdélyi királyi könyvek adatait illetően, Sándor János országos allevéltárnok is részt vett. 12 OL. Y 1.1885 -I - 328 3/4. I3

A millennium megünneplésére szánt országos levéltári kiadványok munkaterve és költségvetése. OL. Y 1. 1892 - I - 267 1/2. alapsz. (1320. ikt. sz.)