Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
64 Maksay Ferenc ból automatikusan kibontakozik az egykori tények láncolata, s ez nem más, mint a valóság egésze. Még a gazdaságtörténet tényeiből is a jellegzetesnek tartott egyes tények érdekelték őket, s illusztrációként használták a mennyiségi adatokat. Ha az elbeszélés folyamata meg-megszakadt náluk, akkor szinte időtlen, konkrét idősorokhoz sohasem kötött fejtegetéseik következtek. Ennek a módszernek a reakciójaként hangzott fel a szociológusok kritikája már századunk elején: „Voltaképp mi az ördögnek is művelik önök a történelmet?" S erre célozva nevezhették a közgazdászok a hagyományos történelmet megbízhatatlan adatok rendszertelen és tudománytalan felsorakoztatásának. Ők csaptak át a másik végletbe: a maguk deduktív eszközökkel konstruált problémáira kerestek választ a múlt uniformizált mennyiségi adataiból (pl. a nemzeti jövedelmeknek, az államháztartások mérlegeinek évszázados alakulására), s elvetve a történeti kritikát (a források összehasonlítás útján való megszűrését), azt hirdették, elég arra figyelni, vajon az adatok jól illeszkednek-e be a sorozatba, megvan-e a koherenciájuk. Ez a módszer a XIX. század előtti (de legalábbis a XVIII. század előtti) korokra semmiképp sem volt alkalmazható. 5 ' A végletek szószólói mára elhallgattak már, s mindenki az egyensúlyhelyzetet keresi. A „modernek" - ha szabad így neveznünk a marxista történetíráshoz legközelebb álló irányt, iskolát - a mérséklet jegyében a régi korok kutatásánál nem kifejezetten kvantitatív módszert vallanak magukénak, hanem az ún. szériák (sorozatok, sorok) módszerét. Szerintük a folyamatosságnak, a rövid és hosszú távú fejlődésnek a megismerése céljából az ismétlődő, jellemző adatokat kell megfelelő szelekció után homogén idősorokba illeszteni, s ezek a sorok magyarázhatók, ha kell, matematikailag is elemezhetők, s más társadalomtudományok hasonló idősoraihoz hozzáilleszthetők lesznek. Csak így válik szerintük a múlt ismerete hasznossá, így ad perspektívát a jelen és jövő megismeréséhez, feleletet a mai demográfia, gazdaságtudomány, szociológia vagy kriminológia ugyancsak idősorokban jelentkező mai kérdéseire. A „szériás" módszer hívei azt vallják: a múltbeli emberi tevékenység egyetlen ága sem ismerhető meg helyesen, ha elvonjuk tőle ezt a módszert. Az egyedi adatok továbbra is alkalmasak maradnak a számszerűek igazolására, helyesbítésére vagy cáfolására. 52 Az óvatosabbak még mindig a kvantitatív módszer veszélyeire hívják fel a figyelmet. „Néhány évtizede — írja egyikük — a történészek, csakhogy biztos talajt érezzenek a lábuk alatt, egyre nagyobb leleménnyel vázolták fel a bérek meg az árak görbéjét, kalkulálták ki a %-arányokat, fogalmazták meg számokban azt, amit a korabeliek sohasem számítottak ki, és az így kapott töredékes, ellenőrizhetetlen, ám kvantifikálható adatokat azután sebbel-lobbal betáplálták a számítógépekbe. (Ők), akiket teljesen elkápráztatott az adatok kvantifikálhatósága, máig sem tudtak megszabadulni pozitivista illúzióiktól, és még most is nyögik annak az elméletnek a súlyát, amely — én is elismerem — rendkívül termékenynek bizonyult. Ez az elmélet azonban, bár még ma is új lendületet ad a kutatásnak, s bár nélküle nem sokat értenénk a múltból, . . . könnyen megmerevedhet, 5 'Az Annales kör történetfelfogásáról. (Katus L.), Századok 1969. 1118. - R. M. Hartwell, A gazdaságtörténet Nagybritanniában, Századok 1968. 88-89. - Benda Gy., New Economic History, TS Tanúim. 1975. 261-275. - P. Chaunu, i. m. 20. s köv., 127. S2 P. Chaunu, i. m. 5-7., 11., 121-132. - The Cambridge economic history of Europe, vol. IV. Cambridge 1967. 451. s köv. (F. P. Braudel, F. Spooner)
