Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.

A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei... 65 egyeduralomra tehet szert, és megbéníthatja azokat, akik élnek vele. Mert ez a szerszám, akár a többi, csak akkor igazán hatékony, ha nem rozsdásodik be, és szüntelenül karbantartják. Sokan sutba szeretnék dobni ezt az elméletet, én nem értek velük egyet." Csak meg kell tisztítani, hajlékonyságát és rugalmasságát visszaadni.

53 A nagy ellentét egyfelől az anekdotikus, egyedi események krónikásai közt, másfelől a természettudományos vagy matematikai értékű törvényszerűségeket hajhászó gazdaságtörténészek közt már a század elején is feloldhatónak látszott. Nincs olyan tény — írta egyik józan szakember —, amelyben ne lehetne megkülönböztetni egy individuális és egy társadalmi részt, egy adag véletlenszerűséget és egy adag törvényszerűséget. Napjainkban a pillanat és a lassan hömpölygő idő szakadatlanul ismétlődő ellentétéről beszélnek, arról, hogy minden aktualitásnak, minden pillanatnyi eseménynek megvan a tegnapi, tegnapelőtti és régmúlt okozója is, s jóllehet a forrásokból közvetlenül inkább csak a rövid folyamatok, a csillogó és harsány események olvashatók jól ki, a felszínnek ezek mögött a lármás szereplői mögött meg kell keresnünk a csendesebbeket, a mélyben rejtőzőket is. A fejlődés lényegbevágó, globális magyarázatánál éppen a lassan, hosszú távon ható tényezők és folyamatok lesznek a legfontosabbak.

54 Ezek pedig - tehetjük hozzá - a levéltárak milliónyi számszerű adatának a megszólaltatásával közelíthetők csak meg. Az előttünk álló tennivalók közül hadd emeljünk ki még egyszer egyet-kettőt: az anyakönyvekből, különösen a legkorábbi anyakönyvekből várunk feleletet a rövidlejáratú népesedési válságok (katasztrófák) menetének a részleteire, s még inkább a demográfia történetének nagy fordulópontjaira (a válságok lassú felszámolásának, majd a lakosság elöregedésének kezdeteire). Igen fontos volna minden lehetséges forrást hasznosítani a falusi és városi írástudás tájanként nagyon is eltérő elterjedési ütemének megismerésére. Semmi sem pótolhatja az olyan helységtörténeteknek, még inkább táj- vagy megyetörténeteknek a hiányát sem, amelyek szerzőit az egykoriak életének minden mozzanata érdekli, s amelyeket éppen ennek az érdeklődésnek a jegyében nem csupán néhány könnyűszerrel hozzáférhető és közismert típusú összeírás alapján írnak majd meg, hanem anyakönyvek, számadások és a legkülönfélébb, számszerűen vagy idősorosán értékesíthető anyag birtokában. Ilyen természetű vállalkozások híján ismét csak lemaradásunk növekszik majd. Befejezésül hadd emlékeztessek arra, hogy minden tömegadat-kutatás (idősoros vagy, ha úgy tetszik, történeti statisztikai kutatás) többszörös munkaráfordítást igényel a hagyományos, eseménytörténeti kutatáshoz viszonyítva, mondhatjuk, áldozatos és önmegtagadó munkát, s ráadásul az eredményei sem olyan látványosak, legalábbis első rátekintésre, mint a másik típusú kutatás eredményei. A levéltárosoknak az elmúlt évtizedekben bőséges részük volt az ilyen áldozatos munkából, csekély erkölcsi és anyagi elismerés mellett. Joggal lehet tehát bizakodni: ilyen gyakorlat birtokában a ma még dolgozó idősebb generáció, nyomában pedig a fiatalok és egykor az őket követő nemzedékek is jól megfelelnek majd annak a várakozásnak, amely tőlük reméli a jelen és a jövő oly sok alapvető tudományos feladatának teljesítését, tőlük várja a múlt számszerű adatainak korszerű felhasználását. 5 3

G. Duby, A mentalitás és a társadalomtudományok, Valóság 1978. 10. sz. 112-113. 54

Az Annales kör történetfelfogásáról: Századok 1969. 1118. - R. M. Hartwell i. m., Századok 1968. 83. - F. Braudel, A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú idó'tartam, Századok 1972. 989-1007. 5 Levéltári Közlemények 1979/1 •