Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.

A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei ... 63 keit vizsgálta meg, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a felvilágosodás iskolapolitikája, noha emelte az oktatás színvonalát, személyzeti és tanszerellátottságát, ugyanolyan mértékben vissza is vetette a középfokú iskolák diáklétszámát (és az ösztöndíjasokét). Ezek az iskolák akkor váltak igazán a kiváltságos osztályok minőségi iskoláivá, nem utolsósorban egy új ösztöndíjrendszer érvényre juttatásával. Az autonómiájukat Őrző protestáns iskolákban ez a tendencia kevésbé érvényesült.

48 A középfokú iskolák készítették elő a következő nemzedék értelmiségi- és hivatalnokrétegét. Az utóbbiak közül a királyi hivatalnokok számának évszázados mozgását kísérték figyelemmel: a XVII. század folyamán ez a szám több mint kétszeresére emelkedett. A paraszti írástudás regionális különbségeiről Mária Terézia úrbéri összeírásának bírói-esküdti aláírásai - ill. azok hiánya — nyomán kaptunk igen érdekes tájékoztatót. Volt kezdeményezés arra, hogy a büntetőperek XVIII-XIX. századi anyagának értékesítésével a bűnügyi történeti statisztika is lendületet vegyen.

49 Hogy mindezeken túl milyen lehetőségei volnának még a számszerűen értékelhető anyag kutatásának, arra ismét csak a francia szakirodalom nemegyszer bizarrnak tűnő témáiból hozhatunk példát, adott esetben egy társadalom-lélektanit. Többszázezernyi XVII. századi provence-i végrendelet megfelelő átválogatása, szelekciója és a sablonok kiszűrése után, meg a végrendelkezők társadalmi helyzetének pontos meghatározása után került sor a maradék néhány ezernyi darab értékelésére: nyomon tudták követni, hogyan adta át helyét lépésről lépésre, több évtizedes átmenettel a kegyes barokk világkép a felvilágosultabb világképnek. Sokoldalúan elemezték a halál előtti magatartás formáit (köztük a közvetítő szentek szerepét), a kívánt temetési szertartásokat, a hagyakozás tárgyainak vagy a kijelölt örökösöknek a körét (az egyházi intézmények helyett pl. a felvilágosodás térhódításával mindinkább a kórházak részesültek kegyes adományokban). A felvilágosodás egy-egy megjelent könyvtermékének hatását nemegyszer föl lehetett mérni a végrendeletek szövegének, a halálhoz való hozzáállásnak a megváltozásán.

50 A levéltárakban rejtőző mérhető (mennyiségi) adatoknak ez a hozzávetőleges és mégis hosszú, unalmas számbavétele aligha fogja feledtetni bárkivel is, hogy a forrásokban más természetű, nem-kvantitatív anyag is bőségesen akad és némi mérlegelés után bizonyára mindenki arra a meggyőződésre jut, hogy a magukban álló, egyedi és nem mérhető adatokat éppoly helytelen volna mellőzni a számszerűségek kedvéért, mint ahogyan a kvantitatív anyag figyelmen kívül hagyásának is megvolnának a káros következményei. Azért nem fölösleges ezt hangsúlyozni, mert a nemzetközi tudományos kutatás is gyakran billent át egyik vagy másik szélsőségbe. Láttuk, a régj típusú történetkutatást csak egyedi, időponthoz kötött, vissza nem térő események érdekelték. Még a századforduló legjobb történetírói is — ilyen értelemben a régi krónikások utódai - a nagy események drámájára koncentráltak előadásukban; úgy hitték, az elegendőképp megszűrt, kritikailag hitelesített források egyenkénti adatai4 8 Ambms-Fallenbüchl Z., Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XVIII. században, TS Évkv. 1965-66.176-226. 49 Fallenbüchl Z., A királyi hivatalnokok létszám- és szolgálati viszonyai a XVII. századi Magyarországon, TS Tanúim. 1975. 76. - Benda K. A felvilágosodás és a paraszti műveltség a XVIII. századi Magyarországon: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. 298. - Kállay T., A székesfehérvári városi büntetőbíráskodás főbb adatai az 1769-1787. években, TS Évkv. 1961-62. 276-299. 50

P. Chaunu, i. m. 223-225. \