Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
60 Maksay Ferenc Mindenki ismeri ennek az „egyszemélyes" hazai kutatási szektornak nem rég megjelent fontos kötetét, Bogdán István mértéktörténeti munkáját. 39 Kb. egy évtizeddel ezelőtt a nemzetközi irodalom különös érdeklődéssel fordult az egykori élelmezési alapterménynek, a gabonának a maghozama felé. A mi kutatóink is munkához láttak, és az uradalmi számadások, leltárak alapján az elvetett majorsági gabona átlagban kétszeres-ötszörös koraújkori terméshozamát tudták megállapítani, ami meglehetősen alacsony szám a francia, angol, holland terméseredményekhez viszonyítva. Ugyanakkor a paraszti vetések viszonylag igen kedvező hozamára is következtettek, ha másból nem, az úri és paraszti gabonakepék magtartalmának összehasonlítása alapján. Szőlőtermésvizsgálatok a bérmunkával műveltetett szőlők jelentős fölényét mutatták ki a robotban műveltekével szemben. 40 A gazdálkodás szervezésének ezek a különbségei vetettek fel egy másik kérdést: a XVI—XVII. századi magyar birtokosok közül ki, mennyire gazdálkodott korszerűen és eredményesen? A választ nem utolsósorban a fizetett alkalmazottak (gyakran szakalkalmazottak) száma és a saját kezelésű (majorsági) birtokok nagysága alapján lehetett megadni. Az 1549-ben készült rovásadójegyzék majorsági és szolgaföljegyzéseinek összesítése alapján arra a nem várt eredményre kellett jutnunk, hogy a közép- és kisebb birtokosok ebben a tekintetben (a korszerű gazdálkodás dolgában) nem maradtak el a mágnások mögött. Ma olyan vizsgálatok vannak előtérben, amelyek az évi gabona-terméseredmények hosszútávú (egy-két évszázados) ingadozásából és irányvonalából következtetnek (egyelőre csak néhány megye dézsmajegyzékei alapján) a XVI. századi gazdasági fellendülésre és az azt követő depresszióra, mint ahogyan ezt a folyamatot pl. lengyel kutatók a szomszéd országra már korábban bizonyították. A magyar beszámoló szerint „a Habsburg-királyság (és feltehetőleg Erdély) területén 1530 után a dézsmaköteles paraszti lakosság kenyérgabona (búza és rozs) termelése abszolút mennyiségben és egy-egy termelőre eső átlagban is gyors növekedésnek indult, kévében számítva 1570 körül kétszeresére, néhol háromszorosára emelkedett, azután lassan, majd 1600-tól gyorsabban visszaesett. 1620 körül elérte a 100 év előtti kiindulópontot, s kisebb hullámzásokkal ezen a színvonalon maradt a XVII. század folyamán." (A kévék maghozama közben erős ingadozást mutat, valószónűleg annak megfelelően, hogy a nagy gabonakereslet idején rosszabb földekre is kiterjesztették a termelést, és azok egy idő után mind rosszabb termést hoztak.) 4 1 Az már jóval korábban is feltűnt, hogy a dézsmajegyzékek XVI. századi nagygazdáinak nemegyszer hatalmas bor- és gabonatermése túllépte az önellátás kereteit, specializált árutermelésre utalt, az ún. monokultúra kezdeteire, de ez a hatalmas termés a század végétől erősen megfogyatkozott, ennek a fogyatkozásnak pedig nem csupán háborús okai voltak. 42 39 Bogdán /., Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Bp. 1978. 40 Zimányi V.-Makkai L.-Kirilly Zs.-né-N. Kiss I., Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában 1550-1850, ATSz 1968. 48. s köv., 70-75., 79-90. Zimányi V., Gabonatermés-eredmények a Batthyány-uradalmakból (XVII-XIX. sz.), TS Évkv. 1963-64. 239. s köv. - Fekete Nagy A., Dunántúli terméseredmények 1589-ből, ATSz 1965. 245. 41 Makkai L., Magyarország mezőgazdasága a virágzó és kései feudalizmus idején (XIV-XVII. század), Agrártörténet. Az agrárfelsőoktatás egységes jegyzete, Gödöllő 1979. 63-64. — Zimányi V.-Makkai L.-Kirilly Zs.-né-N. Kissi., i.m.78. 42 N. Kissi., 16. századi dézsmajegyzékek 1042-1059., 1078-1081.
