Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei... 61 Ugyancsak a látványos emelkedés és az ezt követő erős visszaesések jelensége mutatkozik a korszak külkereskedelmi forgalmának alakulásában, ahogyan az magyar (ti. nyugat-magyarországi és felvidéki) meg török vámnaplók, valamint kamarai zárszámadások hosszú távon számított harmincadbevételi adataiból kitűnik (sok-sok ezer bejegyzés összesítéséből és diagramos ábrázolásából): a külforgalom XVI. századi magas szintje a következő században, az európai depresszióval egyidejűen, nálunk is szemmel láthatóan csökkent. 43 Végül ugyanezt a XVI. századi lendületet, majd XVII. századi hanyatlást mutatják, éspedig minden másnál világosabban, a magyarországi árak és bérek mozgásának évszáza dos diagramjai. Ezeket Sopron és néhány felvidéki város számadáskönyvei alapján meg az azokat kiegészítő kórházi, árvaügyi, templomi számadások sokezer ár- és béradata alapján az utolsó években rajzolták fel. A kiadási tételekként följegyzett ár- és bérösszegek feldolgozásának nem új a módszere: a tételek évi, majd öt- vagy tízévi átlagait szokták kiszámítani, de a használatban levő pénz folytonos értékváltozása miatt meg kell határozni a névértékek mögött rejlő tényleges értékeket is. Az ilyen eljárással készült hazai árgörbék hasonló mozgást mutatnak az európai városok Londontól Krakkóig húzódó sorának árgörbéihez, annak ellenére, hogy a szóbanforgó városok - és országok — fejlettsége, társadalmi struktúrája igen különböző volt. A mozgás főirányát a XVI. században az ún. árforradalom, az évtizedeken át emelkedő ütemű infláció jelzi, a XVII. században pedig ennek a folyamatnak a lelassulása, majd a teljes stagnálás. Lényeges dolog, hogy a különféle áruk árának (és a béreknek) egymáshoz való viszonyában (az ún. árstruktúrában) bekövetkezett változások ugyancsak párhuzamosan mentek végbe nálunk és a kontinens más részein. A megelőző korszakra, amely 1500 körül ért véget, ott is, itt is az alacsony gabonaárak, az iparcikkek viszonylag magas árai és a magas munkabérek voltak jellemzők. Az újkor kezdetén ellenkező irányt vett a fejlődés: mindenekelőtt a gabonaárak értek el egyre magasabb értékeket, az állat, a többi élelmiszer és nyersanyag kevésbé drágult, s az iparcikkek, különösen a magasabb igényeket kielégítő iparcikkek még kevésbé; vontatottan emlekedtek a bérek is. Amíg tehát a korábbi korszak a mesteremberek és a napszámból élők „virágkora" volt, most az úri és paraszti gabonatermelők gazdagodhattak meg, és a napszámosokra meg az iparosokra virradtak nehéz napok. Ugyanakkor viszont, amikor a mozgás tendenciája Európa-szerte azonos volt, az elmozdulás mértéke, az arányok eltolódása már országonként és városonként más-más lehetett. Az elzászi kőművessegédnek pl. kétszer annyi munkaórát kellett végeznie ahhoz, hogy 100 kg búzát vehessen, mint soproni szaktársának. Hazai sajátosságnak mutatkozott a bor árának viszonylag korai és erőteljes emelkedése is. Az európai folyamatokhoz való egykori szoros kapcsolódásunk (a Nyugat árainak ez a korai „begyűrűzése") néhány következtetést is lehetővé tett. Mindenekelőtt azt, hogy a változások okai nem hazaiak voltak, tehát azok sem a török háborúkkal, sem a Habsburgok kereskedelempolitikájával önmagukban nem magyarázhatók. Másrészt olyan korábbi magyarázatkísérletek sem állták meg a helyüket, mint az, hogy az árak pontosan * 3 Zimányi V.-H. Prickler, Konjunktúra és depresszió a XVI-XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján, kitekintés a XVIII. századra, ATSz 1974. 80-97. és az ott idézett irodalom (Ember Gy., H. Prickler, Káldy-Nagy Gy., VassE., FügediE. tanulmányai). - Zimányi V., Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. Bp. 1976. 9., 70. s köv.