Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

Az Országos Levéltár kiadvány készítő tevékenységének száz éve 18 74—1974 5 Második kiadványként Pauler 1884-ben az Országos Levéltárra vonatkozó érvényes jogszabályok gyűjteményét jelentette meg, mégpedig nemcsak magyarul, hanem francia nyelven is.

5 E kiadvány elsősorban igazgatási célból készült, emellett a francia kiadásnak a nemzetközi szakmai együttműködést kellett volna szolgálnia, sajnálatos módon azonban a nemzetközi levéltári irodalomban nem vált ismertté. A harmadik kiadvány már abba a kategóriába tartozott, amelyet Pauler a legfontosabbnak tartott: a levéltári segédletekébe. Ezt Tagányi Károly kezdeményezte és készítette el Pauler hozzájárulásával, összegyűjtve az Országos Levéltár akkori anyagában, bárhol található 1690 előtti armálisokra vonatkozó adatokat s azokat az armalisták nevének betűrendjébe rendezve.

6 E jegyzék a Turul c. heraldikai és genealógiai folyóirat két évfolyamában volt megjelenendő, s abból készíttetett az Országos Levéltár a belügyminiszter engedélyével 300 különnyomatot, minthogy - az engedélykérés indokolása szerint — a benne található adatok „a mostani nemességkereső világban, tapasztalás szerint, szinte actualis érdekűek".

7 Az ezután megjelent néhány levéltári segédlet is kiváltképpen a nemességi ügyek iránti érdeklődést kívánta kielégíteni. A sorban következő Csánki Dezsőnek a középkori gyűjtemény oklevelein található pecsétekről készített jegyzéke volt.

8 Az Országos Levéltár első kiadványai közül ez volt a legköltségesebb és a legdíszesebb kiállítású; a pecsétekről készült 52 igen szép fénynyomat előállításának költsége felülmúlta a nyomdai költségeket. E kiadvány megjelentetését Pauler azzal indokolta, hogy a pecsétek egyes családok címerének megállapításához is segítséget nyújthatnak - úgy látszik, ezzel az eléggé átlátszó indokolással kívánt hatni az anyagiakban meglehetősen szűkkeblű minisztériumra.

9 A levéltár ezt követően megjelent kiadványai a kancelláriai ún. „királyi könyvekéhez kapcsolódnak. Az I. osztályú királyi könyveket 1894-ig a király személye körüli minisztérium őrizte. Pauler 1885 óta meg-megújuló kérésének engedve, a minisztérium ekkor átengedte ugyan az értékes köteteket az Országos Levéltárnak, de csak azzal a kikötéssel, hogy a Levéltár a minisztérium számára e könyvekről teljes név- és tárgymu5 A magyai királyi Országos Levéltárra vonatkozó, máig érvényes törvények és rendeletek. Bp. 1884. 26 (2) p. - Lois et reglements en vigeur jusqu' a ce jour concernant les archives du Royaume de Hongrie. Traduits du Hongrois. Publiés par l'administration des Archives du Royaume. Bp. 1884. 31 p. - A Magyar Országos Levéltár (és a Levéltárak Országos Központja, illetőleg annak jogutódai) 1874 és 1969 között megjelent kiadványainak bibliográfiája megtalálható az LK 1970. évi 1. számában,Ember Győző, Az Országos Levéltár huszonöt éve 1945-1969 c. tanulmányának függelékeként (30-44.l.).E bibliográfiából hiányzik az OL-ra vonatkozó jogszabályok francia nyelvű kiadása. Másrészt tévesen szerepel benne Török János névtelenül megjelent Emlékirat a felállítandó magyar királyi államlevéltár ügyében c. irása (43. 1.), amely nem volt az OL kiadványa. Az ugyancsak ott szereplő' Századunk névváltoztatásai c. kötet sem az OL, hanem a Heraldikai és Genealógiai Társaság égisze alatt jelent meg. 6 Tagányi Károly, Jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udvari kancelláriák fölállításáig található hercegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek. Bp. 1886. 7

Pauler Gyula felterjesztése Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszterhez a különnyomatok engedélyezése tárgyában. OL. Y 1. 1884 - 42 (135). A miniszteri engedély uo. (476). 8 (Csánki Dezső)

i A m. kir. Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója. Kiadja az Országos Levéltár. Bp. 1889. 9 Az 500 példányban megjelent kiadványból Tisza Kálmán „mint az Országos Levéltárnak jelen alakjában megalapítója s annak s a nemzeti érdekeknek, melyeket az képvisel, mindenkor hathatós pártfogója" is kapott egyet. OL. Y 1. 1888 - I - 195.