Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.

5 8 Maksay Ferenc • hattá, a főútvonalakon lakó jómódú telkesjobbágyok hajlékait és a mögöttük meghúzódó, szerény termésű zsellérekét.

30 Bakács István a megyéken belül kisebb XVI. századi községcsoportok népességszámát állapította meg megbízható urbáriumokból, s az ennek alapján kiszámított egykori népsűrűségadatokat próbálta a megyére általánosítani, majd a megfelelő népességszámot megbecsülni.

31 Meglepően újszerű eredményeket hozott a hajdúsági (Bocskai-féle) telepítés demográfiai vizsgálata. Négyfajta népesedéstörténeti forrás bevonásával sikerült bizonyítani, hogy Bocskay 7 hajdúvárosában minden korábbi állítás ellenére sem 10 000 vagy éppenséggel 30-40 000 hajdúcsalád kapott végleges szállást, hanem mindössze 950; a többiek korábbi otthonukban, nemegyszer más kiváltságos helyeken kerestek szerencsét. Ugyanakkor a 7 hajdúhelység korábbi magyar lakosságából is sokan maradtak ott minden helyváltoztatás nélkül. Nem volt tehát együtt a Hajdúságban az ország egész katonai felkészültségéhez viszonyítva is jelentős fegyveres erő (ahogyan gondolták), s a letelepítés jelentősége is inkább eszmei maradt.

32 Megyék és tájak népesedési adataiból kellene összeállnia az ország teljes történeti demográfiai képének. Elsőként a „Magyarország történeti demográfiája" c. kötet kísérelte meg, hogy korábbi eredményeket is felhasználva, de jórészben új módszerek alkalmazásával a honfoglalástól a XIX. századig részletesen végigkísérje a magyar (és nem magyar) népességszám alakulását, a X. századi félmilliótól a középkor végének 3,5—4 millióján át (utána erős visszaeséssel) az első népszámlálás 8,5 milliójáig.

33 Ezek a számok azonban a részletkutatások eredményei alapján még sokszor fognak módosulni, s nem is kicsiny mértékben. A XVIII. század elejére újabban megállapított 4 milliós népességet pl. (amelyről fentebb már szó esett) egyik kutatónk ma sem fogadja el, és saját részeredményeire hivatkozva Acsády 2,5 milliós becslését látja reálisabbnak,

34 mialatt egy másik demográfus meg a 4 milliót kevesli és a maga számsorai alapján 5,5 milliót tart valószerűnek.

35 Emlékezetes marad, hogy jő néhány évvel ezelőtt egy magyar-francia történésztanácskozáson az egyik körreferensnek a hódoltsági Magyarország népességéről kellett referátumot tartania, ő azonban csak körüljárta a problémát, és ismételt kérdésre sem volt hajlandó megmondani, hogy véleménye szerint hányan laktak akkor az országban, amire az elnöklő francia professzor megjegyezte, hogy a magyar kutatóknak minden más munkát félre kellene tenniök, és legelőbb, bármilyen eszközzel, ezt a népességszámot megállapítaniuk. A számszerűen értékelhető levéltári adatok szoros értelemben vett demográfiai vizsgálata ismételten kapcsolódott a társadalomtörténeti vizsgálathoz, családok, helységek és megyék szintjén vagy országos szinten egyaránt. Az összeírások legtöbbjéből következtetni lehetett pl. az anyanyelvi megoszlásra vagy még könnyebben a lakók jogi, vagyoni kategóriáira. (Láthattuk, a paraszti família is távol van attól, hogy egyszerűen biológiai képletnek lehetne tekinteni.) A szakirodalom alaposan elemezte, ábrázolta a paraszti társadalomnak az adóösszeírásokból kibontakozó s folytonosan mozgó, el-eltolódó réte3 ° Veress É., i. m., Jobbágytelek és parasztgazdaság ... 310-315. 3

" Bakács /., A török hódoltság korának népessége, Magyarország történeti demográfiája 122-124. 3 * Dávid Z., A hajdúk letelepítése, TS Tanúim. 1975. 16., 26-31. 33

I. m. passim. 34

N. Kiss I. Új adatok Magyarország demográfiai fejlődéséhez (XVI-XVII. sz.). (Kézirat.) 3S

KovátsZ.

f A XVIII. századi népességfejlődés kérdéséhez, ATSz 1969. 224.