Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

4 Sashegyi Oszkár vált azzá, de az egész polgári korszakban mindvégig szűk keretek között folyt. Hazánkban a levéltári kiadványkészítő tevékenység csak a szocialista korszakban bontakozhatott ki nagyobb mértékben. A levéltári anyag nyilvánossága, a levéltáraknak elsőrendűen tudományos intézetekké válása s intézményes, aktív közreműködésük anyaguk felhasználása terén csak ekkor vált igazán valóra. A fejlődés eme szakaszait figyelembe véve, az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységét előbb 1874-1922 között, majd az 1923—1944 közötti időszakban, végül pedig az 1945—1974 közötti periódusban vizsgáljuk, hangsúlyozva, hogy 1974 nem periódushatár, csupán az 1874 óta eltelt száz év záróéve. I. A magyar levéltári kiadványkészítés kezdetei 1874-1922 Pauler Gyula, az újjászervezendő Országos Levéltár élére 1874-ben kinevezett új vezető, működésének megkezdésekor, 1875 márciusában, azok között az intézkedések között, amelyeket véleménye szerint a levéltárban „okvetlenül" be kell majd hozni, a kiadványok készítésének és közzétételének feladatát is felsorolta. Ekkor azonban még * csak egyetlen kiadványfajtáról, a levéltári segédletek („elenchusok") közzétételéről tett említést.

2 Az Országos Levéltár első kiadványa hét évvel később, 1882-ben jelent meg. E kiadvány a Levéltár akkor megnyílt állandó kiállításának katalógusa volt.

3 Pauler szeme előtt a katalógus közzétételekor a francia Nemzeti Levéltárban 1867-ben létrehozott „Musée des Archives" pompás, illusztrált katalógusának példája lebegett. Bár tudta, hogy az Országos Levéltár akkori anyagi helyzete a párizsihoz hasonló díszes kiadvány megjelentetését nem tette lehetővé, úgy vélte, hogy „bizonyos csín az Országos Levéltár ez első kiadványánál mégsem mellőzhető". A kicsiny, de gondosan összeválogatott kiállítás katalógusa 500 példányban jelent meg, néhány fakszimilével díszítve, hogy - amint Pauler írta — „a látogatók valami maradandó emléket is vihessenek magukkal".

4 2 Pauler Gyula országos levéltárnok 1875. március 27-i jelentése, amelyben Szapáry Gyula akkori belügyminiszternek Németországban, Hollandiában és Franciaországban tett tanulmány útjának tapasztalatairól beszámolt és javaslatokat tett az Országos Levéltárban általa behozandónak vélt intézkedésekre nézve, elkallódott. A javaslatokra vonatkozó részt idézi: Thallóczy Lajos, Pauler Gyula emlékezete, Századok 1911. A javaslatok második pontja eszerint így hangzik: „A le vél tárnoknak nemcsak feladata megőrzeni a reábízott iratokat, hanem azok áttekinthetőségét, használhatóságát mindinkább könnyebbíteni is kell, innen a mindig tökéletesebb elenchusoknak és indexeknek készítése a belhasználatra, innen az elenchusoknak közzététele nyomtatás útján, hogy a közönség is megismerkedjék a levéltár tartalmával." (Uo. 335.1.) 3

A magyar királyi Országos Levéltárban közszemlére kitett okleveleknek jegyzéke. Bp. 1882. 28 p., 4 t. 4 A belügyminiszter a katalógus kinyomatását az Országos Levéltár átalányának terhére engedélyezte, azzal, hogy a költségek legfeljebb 160-170 forint összeget tehetnek ki. OL. Y 1. (Országos Levéltár 1944-ig, általános iratok) 1881 —

I -511. - E katalógust követően csak majd fél évszázad múltán, 1930-ban jelent meg az OL újabb kiállítási katalógusa, amely az új, Bécsi kapu téri épületbe való átköltözés után átrendezett, a réginek kétszeresére nőtt kiállítás anyagát mutatta be, az előzőnél igényesebb nyomdai kiállításban, de illusztrációk nélkül. (A magyar királyi Országos Levéltár állandó kiállításának katalógusa. Bp. 1930. 61 p.) - Sajnálatos, hogy az OL felszabadulás utáni, sokkal nagyobb levéltári forrásanyagra támaszkodó s a magyar történelem levéltári forrásait egészen a felszabadulásig bemutató állandó kiállításának katalógusa máig sem jelent meg nyomtatásban.