Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - IRODALOM - Somogyi Éva: Sashegyi, Oskar: Ungarns politische Verwaltung in der Ära Bach 1849–1860. (Zur Kunde Südosteuropas II/7.) Graz, 1979 / 332–334. o.

IRODALOM 333 A feldolgozás egyébként négy periódusra tagolódik: 1. Az ókonzervatív előjáték 1849 januármájus; 2. Átmenet Magyarországnak az osztrák egységállamba való beépítése felé 1849 június-1850 december; 3. Bach provizóriuma 1851 január-1853 április; Bach definitívuma 1853 május-1860 júniusa között. 1. Windischgrätz herceg magyarországi politikáját, kapcsolatát a magyar konzervatív arisztokrácia képviselőivel korábbi feldolgozásokból is ismerhetjük. Figyelemre méltóan újak a munkának azok a fejtegetései, amelyek azt bizonyítják, hogy Windischgrätz szembehelyezkedett ugyan a bécsi kormány, Bach—Stadion centralista elképzeléseivel, elutasította Stadion közigazgatási reformtervét, és fellépett a tradicionális magyar jogok bizonyos elemeiért (pl. magyar nyelvhasználatért a magyar országos hatáskörű hivatalokban). Éppen ezek a gesztusai tették lehetővé a kapcsolatok fenntartását a magyar konzervatívokkal. Windischgrätz Sashegyi feldolgozásában mégsem lesz a „föderalizmus" politikusa, a tartományi arisztokrácia konzervatív ihletésű föderalizmusáé sem, mint a hagyományos osztrák történeti feldolgozásokban. Sashegyi szerint Windischgrätz ha más módszerekkel is, éppúgy egy egységes birodalom kialakításán fáradt, mint a korabeli bécsi kormány, s úgy hisszük, a monográfiának ebben a vonatkozásban is feltétlenül igaza van., 2. 1849 júniusában történnek az első lépések a magyarországi katonai és polgári igazgatás különválasztására. Érdekesen ábrázolja a munka az önmagában pozitívnak tetsző tény mögöttes tartalmát. Az ország élére Haynau táborszernagy hadseregparancsnok mellett Geringert a polgári ügyek meghatalmazott cs. biztosának nevezi ki az uralkodó. így Haynau eleve nem rendelkezik olyan teljhatalommal, mint elődje Windischgrätz herceg. De e rendelkezés célja korántsem az, hogy a polgári és katonai kormányzat valamiképp ellensúlyozza egymást, hanem az, hogy a polgári kormányzaton keresztül Bécs közvetlen befolyást gyakorolhasson a magyar ügyekre. A polgári adminisztráció feladata a törvények közhírré tétele és végrehajtása, s a közrend és nyugalom biztosítása. Az uralkodó kimondottan azt kívánja, hogy a polgári hatóságok az ország pacifikálásában együttműködjenek a katonai igazgatással, feladatuk végrehajtásában támaszkodjanak a katonaságra és a csendőrségre . 3. 1851 tavaszán kezdődik meg a „végleges" közigazgatási szervezet kialakítása. A könyv ismerteti a magyarországi helytartóság és a kerületi kormányzatok kialakítását és jogkörét, a belső nehézségeket, amelyek a rendszer megteremtésének útjában állnak; Albrecht főherceg Magyarország katonai és polgári kormányzója különleges jogkörét. Az 1851 szilveszteri pátensnek, az alkotmány felfüggesztésének Magyarországon nincsen komoly hatása, hiszen az egész Bach-féle provizórium időszakában Magyarország ostromállapotban van. Kempen, aki 1852. június 1-től a legfelső rendőrhatóság igazgatója, szemben áll az ostromállapot felszámolásával, s törekvését a Libényi-féle császár elleni merénylettel kellőképpen megtámogathatja. 4. A szilveszteri pátens után Magyarországon kidolgozott definitívumot tulajdonképpen nem Bach nevével kellene jelölni - írja a szerző -, hanem annak a magas rangú centralista bürokratákból álló bizottságnak, amely a tartományok „szervezeti berendezkedését" kidolgozta. Lényegében ekkor épült ki a korszakra jellemző rendszer: megszűnik az eredetileg egységes helytartóság, azt öt helytartósági osztályra bontják, azzal a céllal, hogy a kisebb egységekre bontott országot akadálytalanabbul építhessék be az egységes birodalomba, s hogy az ország közigazgatásában megszűnjék Pest centrális szerepe, ül. ne legyen nagyobb, mint a másik négy helyi központé (Pozsonyé, Soproné, Kassáé és Nagyváradé). 1853. május elsején kezdik meg tevékenységüket a helytartósági osztályok, augusztus 1-én életbe lép az új megyei rendszer. A tanulmány részletesen foglalkozik az új közigazgatási rendszer kiépítésével s azokkal a politikai célokkal, amelyeket a rendszernek szolgálnia kell. A központi kormányzatnak gondot okoz a rendkívül megnövekedett hivatali állások megfelelő személyekkel való betöltése. A szerző rámutat, hogy különösen a pénzügyi és rendőrhatóságoknál nagyszámú az idegen hivatalnok, az egész közigazgatásban azonban mégsem olyan kizárólagos a szerepük, mint ahogyan az a köztudatban él. 1854. május elsején végre felfüggesztik az ostromállapotot; a katonai és polgári igazgatás teljes szétválasztása azonban 1856 őszéig elhúzódik. A tanulmány azokkal a birodalmi intézkedésekkel zárul, amelyekre az olaszországi katonai vereséget követően 1859-ben kerül sor, Bach és Kempen felmentésével, s a Bach-féle rendszer fokozatos leépítésével.