Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.

SZEKFŰ GYULA A BÉCSI LEVÉLTÁRAKRÓL 321 Wesselényi-összeesküvés 52 csomója. Nagyszámú és fontos a pragmatica sanctio körül létrejött levelezés. 1722-n innen alig van a Hungarica közt értékes akta, kivéve az országgyűlési iratokat, ezen újabb századokból a levéltár magyar anyagát a már felsorolt hatóságok (államtanács, kabinet, külügyi hatóság) iratai közt kell keresnünk. Kiegészítik az általános sorozatot kisebb töredékek: így Mária királynénak, II. Lajos özvegyének számadásai a magyar bányák jövedelméről, mely a brüsszeli levéltárból csere útján került Bécsbe, erdélyi akták, köztük Bethlen Miklós

3 B hűtlenségi pöre és egyebek. Az osztály végén a 432—580. csomó az ú. n. Kossuth-levéltárat tartalmazza: az 1848-iki magyar kir. miniszterelnökség és ennek folytatásaként a forradalmi kormány elnöki osztályának irattárát.

39 Mivel a levéltár eddig csak 1847-ig volt a kutatás számára nyitva, ez a levéltár, az egész Hungarica-osztály kíséretében, teljes szűzi érintetlenségben fog hazamenni a magyar köztársaság állami levéltárába. A Hungaricától megkülönböztetendő a budai „Generalgouvernement" levéltára (646 csomó, 146 kötet), mely az Albrecht fó'herczeg

4 ° vezetése alatt álló abszolutisztikus hatóság, a Bach-korszak magyar „provinciájáénak legfőbb belügyi szerve működéséből származik és mint ilyen, döntő politikai elhatározások czéljait és rugóit épúgy, mint szűkkörű adminisztratív intézkedéseket egyaránt megvilágít. Nem politikai, de annál nagyobb történeti és nemzeti becse van a magyar oklevelek osztályának, mely az 1526 előtti időből, a középkorból a magyar tárgyú okleveleket, későbbről nagyobbára magyar vonatkozású államszerződéseket foglal magában. Legrégibb darabja II. Géza királynak a spalatói egyház számára 1141 körül kiállított oklevele. Középkori történetünk, írástörténetünk, pecsét- és czímertanunk jól ismeri e gyűjtemény unikum-számba menő darabjait. így Imre királyunknak Nagymartoméi szóló diplomáját, melynek aranybullája Magyarországnak legrégibb czímeres pecsétje, továbbá a 14. és 15. századból a magyar rendi országgyűlésektől kiállított szerződéseket, az 1505. rákosi sokpecsétes végzést, melyben a magyarok kimondták a meg nem tartott végzést, hogy soha többé idegen királyt maguknak nem választanak ... A későbbi időkből külön kiemelendők a gyönyörűen illuminált, lepedő nagyságú török békeokmányok. Ez oklevelekre egyenkint és összesen igaz és kétségbe nem vonható jogunk van, melyet a likvidáló tárgyalások során képviselőinknek a németosztrákok és délszlávok részéről esetleg felállítandó kicsinyes ellenvetésekkel szemben könnyű lesz beigazolniuk. A Hungarica-osztályhoz hasonlóan vegyes eredetű levéltári osztályok még az osztrák, cseh, belga iratok gyűjteményei, melyeknek likvidálásába az évszázados közös birtoklás alapján nekünk is jogunk van beleszólni. De közelebbről is érdekelve vagyunk az ú. n. házi levéltárnál, mely csak aránylag kis részében tartalmazza a régi osztrák herczegi, igazán Habsburgi természetű iratokat, tetemes része később került hozzá, amennyiben a házi és udvari levéltárnokok Rosenthal óta többszörös nekilendüléssel kiszedték a legkülönbözőbb levéltári osztályokból a Habsburg-család jogait, privilégiumait, birtokait, a családtagok személyét érdeklő iratokat, ezeket egyesítek a kétségre leiül családi, osztrák herczegi, ill. főherczegi iratokkal és az így létesített, jogi és levéltári zagyvaságot házi levéltárnak nevezték el. E tudománytalan, sőt jogsértő eljárás csak azzal indokolható, hogy a régi monarchikus felfogás az uralkodó és állama közt nem ismert jogi különbséget: az állam az uralkodó volt, s a? uralkodó az állam, a magánszemély és államfő jogköre ennélfogva egybefolyván, a jogokat megalapító akták sem voltak elválasztva. Csakhogy az utólagos szétválasztást tudományos, jogtörténeti alapon kellett volna végezni, ehelyett azonban a 40-es és 50-es évek túlbuzgó levéltárnokai akárhány oly oklevelet ragadtak ki eredeti helyéről és soroztak a „házi" levéltárba, melynek egyéb köze nem volt a Habsburgokhoz, minthogy benne véletlenül valamely főherczeg neve előfordult. E tényálláshoz képest a levéltár mostani likvidácziójának egyik feladata lesz a házi levéltár aktáit átvizsgálni, a nem odavaló darabokat eredeti helyükre visszahelyezni, illetőleg az új nemzeti államokat illető' aktatömegekbe átutalni. Az ilyképen a házi levéltárban visszamaradt akták és a tisztán családi természetű lotharingiai házi levéltár sorsa az új nemzeti államoknak a volt dinasztiával szemben elfoglalandó álláspontjától függően fog kialakulni. 3 8 Bethlen Miklós gróf, 1642-1716, erdélyi államférfi, emlékíró. S9

A Kossuth-levéltár az 1848-i miniszterelnökség, az országos honvédelmi bizottmány és az 1849-i miniszterelnökség iratait tartalmazta. 4

"Albrecht főherceget Ferenc József 1851-ben nevezte ki Magyarország katonai és polgári kormányzójának. 11 Levéltári Közlemények 1979/2