Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.

SZEKFŰ GYULA A BÉCSI LEVÉLTÁRAKRÓL 319 míg végre II. József után maguk is taktikát változtattak és legalább magyar születésű egyéneknek az államtanácsba való felvételét követelték, - amit aztán csakhamar el is értek. Ettó'l kezdve az államtanács ha nem is nyíltan, de hallgatólag elismerve a Habsburg-monarchiának legfőbb tényleg döntó' hatósága

20 volt belügyi kérdésekben, tekintélye azonban csakhamar lehanyatlott, miután Ferencz császár nem elég megbízhatónak és túlságos liberális szelleműnek tartá. Az aktákat a levéltár beérkezésük, iktató számuk sora szerint tartalmazza, tehát földrajzi vagy állami összefüggés nélkül, úgy hogy a szétválasztásnál a magyar darabokat egyenkint kell majd kiemelni. A névmutatók és jegyzőkönyvek, meg az államtanács összes ülései jegyzőkönyveinek magyar anyaga teljességgel szétválaszthatatlan a többitől, ugyanúgy azon magyar akták, melyeket egyéb, cseh-német-olasz ügyekkel együtt, ugyanazon irományban intéztek el. Jogaink érvényesítésére itt is meg kell majd találnunk a megfelelő módozatot. Míg az államtanács létezése bizonyos mértékben mégiscsak tudomására jutott a kortársaknak, addig a kabinetiroda működését teljes és tökéletes homály fedte egész a legújabb időkig. A személyi kormányzásnak a kabineti levéltár a legigazibb emléke. Legrégibb osztálya, a „régi kabinetakták" még III. Károly korára visszanyúlva főként Mária Terézia és II. József legbizalmasabb embereinek véleményeit, memorandumait és kidolgozásait tartalmazza a monarchia fontos ügyeiben, különösen az osztrák központi hatóságok újjászervezése dolgában. Magyar anyag ebben az osztályban aránylag kevés van. Megváltozik az iratok természete Ferencz császár korában. Míg Mária Terézia kabinetjében a legmagasabb rangú emberekkel, a központi hatóságok fejeivel találkozunk és lépten-nyomon Haugwitz,

21 Bartenstein,

22 Kaunitz,

23 Hatzfeld

24 keze írására akadunk, addig „Ferencz császár aktái" csupa obszkurus, névtelen és ellenőrizhetlen műveltségű embertől származnak. Ferencz rossz, gyanakvó természete még legnagyobb rangú tanácsosaiban sem bízott, nemcsak Metternichet,

2 s de saját testvéreit, köztük Károly főherczeget is egész kémrendszerrel hálóztatta be, a hivatalos felterjesztéseknél pedig nem elégedett meg az államtanács véleményével, hanem az aktákat egyenkint, legnagyobb titokban kiosztá olyan egyéneknek, akikről senki sem gondolta volna, hogy a hivatalos akták intézésébe beleszólhatnak. Az alkotmányosság tényleges mértékéről fogalmunk lehet, ha tudjuk, hogy az országos és állami ügyek nagy részét a császár udvari orvosa, Stifft,

2 6 híres rosszmájú ember, meg Lorenz,

2 7 egy papi rendbeli államtanácsos intézte el mindennemű ellenőrzéstől mentesen. Alkotmányjogi felelősségről persze szó sem volt, sem Magyarország, sem az osztrák tartományok rendi alkotmánya szerint. Ez a teljes titokban működő, Ferencz császártól kicsinyes pontossággal megszervezett intézmény, melyhez hasonlót csak a 18. század franczia és 19. század porosz kabinetjében találunk, valóban megérdemli a kamarilla gyűlöletes nevét. Az udv. és áll. levéltárban őrzött kabineti iratok közt három osztály származik a Ferencz kamarillájából: a már említett „Ferencz császár aktái", azután a „kabinetirodai akták" (226 csomó, 47 kötet) és a kabineti tanácsosok „hagyatékai", azon iratcsomók, melyek a referensek nyugalomba vonulásakor vagy halála esetén kerültek a kabinetbe. Nagyrészt igen értékes anyag, közte két magyar referensnek, Izdenczynek

2 8 és Gombosnak

2 9 hagyatéka. Az egész irattár teli van Ferencz császár kézírásával, ez a szorgalmas, de tehetségtelen nyárspolgár kormányzás helyett egész nap írt és körmölt, akárcsak egy kishivatalnok, sőt a kéziratok egyrészének kötési táblája is saját császári kezétől származik 20 Az államtanács nem volt hatóság, hanem tanácsadó testület. Formailag semmiben sem döntött, csak javaslatot tett a döntésre. Ténylegesen azonban valóban döntő szerepe volt a birodalom belügyeiben, a magyar ügyekben is. 2

' Haugwitz, Friedrich Wilhelm gróf, 1700-1765, államférfi, az államtanács egyik első tagja. 2 2 Bartenstein, Johann Christoph báró, 1689-1767, államférfi, II. József nevelője. 2 3 Kaunitz-Rietberg, Wenzel Anton herceg, 1718-1794, államférfi, államkancellár, az államtanács egyik első tagja. 24 Hatzfeld, Karl Friedrich gróf, 1718-1793, államférfi. 2 5 Mettemich-Winneburg, Klemens Wenzel herceg, 1773-1859, államférfi, 1809-ben lett államminiszter, 1821-ben államkancellár. 26 Stifft, Andreas Joseph báró, 1760-1836, udvari orvos, állam- és konferenciatanácsos. 27 Lorenz, Martin, 1748-1828, teológus, államtanácsos. 28

Izdenczy József báró, 1733-1811, 1785-ben lett az államtanács első magyar tagja. 2 'Gombos Imre, 1791-1840, magyar kancelláriai tisztviselő, író.