Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.

318 EMBER GYÖZÖ még ollóval is alig lehetne elválasztani a különböző részleteket. Jogaink érvényesítésére a tárgyalások folyamán kell módot keresnünk és találnunk. 1867 óta természetesen még több a magyar érdek, a dualisztikus korszak külképviseletének aktái, az ú. n. politikai levéltár egészében legelső' rangú kútfője történetünknek. Hasonlóképen paritásos jogunk van a követségek és konzulátusok levéltáraira, melyeknek egy része már a levéltárban őriztetik, künn levő részeit pedig szintén a likvidáczió tömegéhez kell vennünk. Vatikáni követségünknek levéltára, hogy csak egyet említsek, az 1637 — 1848 évekből 901 csomagot tesz ki. A diplomacziai iratok mellett az államkancellária és külügyminisztérium levéltára nagy kiterjedésű egyéb aktatömegeket is tartalmaz. Ilyenek az ú. n. adminisztratív, továbbá a rendőri akták. Az előbbiek közé tartozik 1848-ig terjedőleg egy kis magyar alosztály: az államkanczelláriának magyar hatóságokkal folytatott hivatalos levelezése. A dualisztikus korban a külügyminisztérium magyar hatóságoknak is közvetítő szerve lévén, adminisztratív osztályában nagy számú magyar irat van. Történetileg és politikailag sokkal fontosabb az államkanczellária és külügy rendőri és személyi osztályának irattára, az ú. n. Informationsbüro, 1817 —1891-ig a legváltozatosabb tartalommal, titkos ágensek és konfidensek jelentései, magyar emigránsok megfigyeléséből származó iratok, a magyar légióról külön index és akták találhatók. 1837-től 1849-ig nagy titokban külön „Központi informatióshivatal" működött lengyel és magyar- erdélyi alosztályokkal, de ezen kívül az általános alosztályokban (Actes de haute police, B. M, akták stb.) is elő kell keresnünk a magyar vonatkozású iratokat. A régi rendszer e sötét lyukaiból a kormányzat magasabb, de szintén titkos régióiba emelkedünk az államkancellár „előterjesztései"-nek forgatásakor. Ez az osztály 1664-től 1860-ig terjedőleg 453 csomóban a külügyi kormányzat fejének az uralkodóhoz való felterjesztéseit és az uralkodó döntéseit tartalmazza, egyúttal a 17. és 18. századból a titkos tanácsnak külügyi természetű jegyzőkönyveit. Folytatása, az 1860, ül. 1867 utáni külügyi felterjesztések és a közös miniszteri konferencziák jegyzőkönyvei a fentebb említett „politikai levéltárban" őriztetnek. Ennyit a külügyi levéltárról. További részletezés csak zavarhatná a képet. A másik két levéltár, az államtanácsé és kabinetirodáé, egészen más természetű: a Habsburgok személyes kormányzásának emléke. Az áüamtanácsot Mária Terézia, a legtehetségesebb Habsburg, alapítá, levéltára 1760-tól 1848-ig terjedőleg több mint 2100 iratcsomót és 550 kötetet tesz ki. Ez a hivatal a mondott időközben az uralkodó személye körül működő legfőbb belügyi hatóság volt: minden felterjesztés, melyet az ú. n. országos és udvari hivatalok az uralkodóhoz küldtek, az áUamtanácshoz jutott és csak az államtanácsosok véleményével (votumával) ellátva került az uralkodó elé. Rendes körülmények közt még a felterjesztésre adandó „legfelsőbb elhatározás" szövegét is az áUamtanács állapítá meg, a király csak aláírta. Hogy csak egy példát lássunk: a magyar udv. kanczeharia felterjeszté a királynéhoz jóváhagyás végett a megválasztandó koronaőrök nevét, felterjesztésére néhány nap múlva megjött a királyné jóváhagyó kézirata. Ez volt a külső teljesen alkotmányhíí eljárás. Annál törvénytelenebb volt az, ami a kulisszák mögött történt: a magyar kanczellária felterjesztése ugyanis előbb az áUamtanácsosokhoz került, akik nemcsak nem magyar hivatalnokok, de még csak nem is magyar származásúak, hanem az uralkodó bizalmát bíró németek és csehek voltak, kik a magyar alkotmányt magukra nézve semmiképen kötelezőnek el nem ismerték. De a magyar viszonyokat sem ismerték és így gyakran nemcsak a magyar joggal, de a józan ésszel és tényleges viszonyokkal is ellenkező votumokkal álltak az uralkodó elé. Jellemző a fentebbi példánál (1765: 355. szám az államtanács levéltárában), hogy Borié államtanácsos a koronaőrnek jelölt Batthyányi Ádámot ellenzéki szeüeme miatt kivetni akarja a jelöltek sorából s ilyen értelmű kézirattervezetet terjeszt a királyné elé, aki azonban véletlenül jobban volt informálva, s Borié javaslatával szemben a magyar kanczelláriának ad igazat, mivel „nem ez a Batthyányi, hanem egy másik az ellenzéki, ez pedig jó királyhű érzelmű ember".

19 Az egész ügymenetből élénken elképzelhetjük, minő hallatlan nagy befolyása lehetett az államtanácsnak, felelőtlen helyzetében és minő veszedelmet jelentett ez ügymenet a magyar alkotmányra és az áUam függetlenségére. De a magyar rendek minden tiltakozása hatástalanul hangzott el, 19 Az államtanács egyes tagjai nem, csak az államtanács maga, terjesztett elintézéstervezetet az uralkodó elé. A kérdéses tervezet Borié votuma alapján készülhetett. - Borié, Egidius báró, 1719-1793, az államtanács egyik első, a magyar ügyekkel legtöbbet foglalkozó, Magyarországgal szemben a legkevésbé elfogult tagja volt.