Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.
SZEKFŰ GYULA A BÉCSI LEVÉLTÁRAKRÓL 317 II. A levéltár felosztásánál a következő szempontok jöhetnek tekintetbe. 1867-től kezdve 1918-ig a levéltár közös intézmény volt, melynek kezelése és sorsa intézésében az osztrák és a magyar befolyás egyenlően, a paritás alapján érvényesült. A mennyiben a magyar állam, Horvátországot leszámítva, megtarta területi egységét, az osztrák területen létesült új államokkal szemben 1 :1 arányban van joga a levéltár sorsa felett határozni. A német—osztrák és cseh álláspont eddig az, hogy a likvidálás, azaz felosztás a végleges békekötésig meg nem kezdhető, mivel szerintük csak a béke fogja megállapítani azon jogi személyeket, államokat, melyek a dualisztikus monarchia jogutódai lesznek és amelyek így a likvidálásnál szóhoz jutnak. Cseh remény és óhaj szerint békekötés után a magyar állam épp oly kevéssé lenne a régi Magyarország egyetlen jogutóda, amint nem egyetlen örököse a régi Ausztriának a német—osztrák köztársaság. Nekünk azonban mindenképen jogunk van az egész levéltár jövőjébe beleszólni, s e jogunkat feltétlenül érvényesítenünk kell a tárgyalás folyamán. Ha a csehek visszakérik Szent Venczel kápolnájából és a karlsteini várból elvitt irataikat, ez ellen nem lehet ugyan kifogásunk, de igényük realizálása csakis a mi beleegyezésünkkel lesz megengedhető. A levéltárnak világosan idegen eredetű osztályaival szemben úgy vélem ezt az engedélyt megadhatjuk. Más szempont alá esnek azon osztályok, melyek részben a dualisztikus állam közös hivatalainak aktáit foglalják magukban, részben 1867 előtti időkben Bécsben székelt olyan hatóságokét, melyeknek hatásköre - törvényesen, törvénytelenül, vagy hallgatólag — a magyar korona országaira is kiterjedt. Ezen levéltáraknál már paritásos birtokjogunkat is érvényesítenünk kell. A németosztrákok ugyan egész komolyan állítják, hogy nincs jogunk oly hatóság levéltárához, melynek magyar hatáskörét mi annak idején, századokkal előbb, törvénytelennek mondottuk ki, de vájjon ha pl. az abszolutizmus törvénytelen hatóságai tényleg kormányozták Magyarországot és e kormányzásuk eredményeként egy irattár jött létre, hogyan lehetne elképzelni, hogy az ő jogtalan és törvénytelen működésükből jog születhetett volna: Ausztriának és utódának, a német-osztrák köztársaságnak joga ez iratokhoz? Ilyen jogi szőrszálhasogatásokra el lehetünk készülve, de egyéb hatásuk nem lesz, mint a tárgyalások elhúzódása. A fentebbi kategóriába, a volt Ausztria jogutódaival együtt közös tulajdonunkat képező levéltárak közé tartozik az államkanczellária és utóda, a volt közös külügyminisztérium, az államtanács, a kabinetiroda és a kisebb udvari hivatalok levéltárai. Kiterjedésre, tudományos és politikai értékre egyaránt első helyen áll a külügyi képviselet levéltára. Bár az államkanczellária csak 1742-ben létesült, a külügyi képviselet korábban is egységes volt minden országra nézve, mely 1526 óta Habsburg-uralom alatt állott. Az államkanczellária megalapításakor birtokába jutott a korábbi korszakok külügyi aktáinak is, melyeket 1526-tól kezdve az addigi külügyi hatóságok: osztrák udv. kanczellária és haditanács, átadtak az új hivatalnak. így a diplomatiai levelezés 1526-tól kezdve egyfolytában megvan a mai levéltár kezelésében. A rendezés teljesen hozzásimult a külügyi képviselet formájához: a párisi osztrák(-magyar) követ jelentései és a hozzáküldött utasítások együtt vannak és külön osztályokat alkotnak. így a franczia osztály 1526-tól kezdve 715 csomót tesz ki, a török osztály 1503-1862 418 csomót, benne nagyszámú akta a 16. és 17. század magyar követeitől, Verancsics, 15 Zay, 16 Rimaytól. 17 Ugyanez az osztály őrzi a Törökországgal való közlekedést közvetítő haditanács levelezését a magyar földön működő török hatóságokkal (több mint 1200 eredeti magyar levél a budai basáktól!), továbbá a magyarokkal török ügyekben. Ilyen hivatalos úton került ide pl. Losonczi Istvánnak 18 utolsó segélykérő levele Temesvárról, melyben készül, hogy „megfizesse az utolsó adósságot". Sok magyar vonatkozás van a lengyel, orosz sorozatban, a Romanában, mely a vatikáni érintkezés aktáit, köztük a magyar királyi kegyúri jogra vonatkozókat tartalmazza. A folyó jelentéstétel és levelezés természetéből következik, hogy a jelentés magyar vonatkozású része többnyire úgy átfolyik egyéb, minket nem, de a cseheket vagy németeket érdeklő lapokra, hogy 1 s Verancsics Antal, 1504-1573, bíboros, esztergomi érsek, történész, 1553-57, 1567-68 volt portai követ. 16 Zay Ferenc báró, 1498-1570, katona, diplomata, 1553-57 portai követ volt. 17 Rimay János, 1570-1631, politikus, költő, 1608-ban Illésházy István, 1620-ban Bethlen Gábor megbízásából portai követ. 18 Losonczi István, ? -1552, nagybirtokos, Temesvár kapitánya.
