Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.
SZEKFŰ GYULA A BÉCSI LEVÉLTÁRAKRÓL 315 felében a Habsburg-uralom alá jutott olasz területeket kezelte, így a németalföldi kanczellária és a brüsszeli helytartóság aktáinak egy része, továbbá Mária Terézia férjhezmenetele után a lotharingiai herczegek házi levéltára. Későbbi gyarapodás a kabineti levéltár több függelékével együtt, valamint egyéb udvari hatóságok iratai, melyekről alább szó lesz. E rövid felsorolásból láthatólag az egybegyűlt aktatömeg az európai és a világtörténet egyik leggazdagabb kútfőgyűjteményévé vált. Belgiumtól Nápolyig és Erdélyig a német, magyar, olasz területek történetét hiú és felületes vállalkozás volna e levéltári anyag felhasználása nélkül kidolgozni. A történeti érték a levéltárat elsőrangú tudományos intézetté avatja, a szomorú csak az, hogy kezelésében és fejlesztésében egész a mai napig mindennemű érdekés szempont szerepet játszott, de a tudományos érdek legkevésbbe. Ez utóbbinak folyton háttérbe kellett vonulnia a házi és külügyi szempont mögött. E tekintetben a dualisztikus kor nemigen különbözik az 1867 és 1848 előttitől. Bár az aktatömegnek csak egy része bírt aktuális külügyi érdekkel és még kisebb része volt dinasztikus természetű, a levéltári igazgatóság mégsem lehetett tisztán tudományos hatóság, hanem részben a dinasztikus köröknek, részben a külügyminisztériumnak maradt alávetve. Természetes, hogy mindkét felügyelő hatóság csak a saját szempontját tekinté a levéltár fejlesztésében irányadónak: az egyik a dinasztikusát, a másik a külügyi politikait, de a tudományos érdekkel mindegyik csak időnkint és véletlenül törődött. Ilyen véletlen szerencséje akadt a levéltárnak Goluchowski 7 külügyminiszter személyében, aki a delegatióknál és az uralkodónál az új levéltár felépítését keresztülvitte. Az akták tudományos felhasználása a levéltár ilyen ferde helyzete miatt csak lassan mehetett előre. Egyetlen pártfogója és segítője a hivatal tudományosan képzett személyzete volt, melynek kezei azonban állandóan kötve voltak. 1867-ig az akták felhasználását csak a külügyminiszter, ül. az államkanczellár engedhette meg, csak 1868-ban sikerült a nagy tekintélyű levéltárigazgatónak, Arnethnak kieszközölnie, hogy a magánkutatóknak őmaga, a minisztérium megkérdezése nélkül, adja meg a használati engedelmet. Az akták már ekkor 1815-ig meg voltak nyitva a tudós kutatás számára. A következő lépést a levéltár a magyar delegatiónak 8 köszönheti, mely 1885-ben Falk Miksa 9 előadó javaslatára bizottságot küldött ki a bécsi közös levéltárak egyesítése czéljából. Ez a terv ugyan költség híján nem valósult meg, de a nyilvános tárgyalások hatása alatt Ferencz József átadta a kabineti levéltár egy rendkívül értékes részét, az államtanács iratait az udv. és áll. levéltárnak, ahol azok rögtön rendelkezésére bocsáttattak a tudományos kutatásnak. A delegatio vitáján kiderült, hogy a politikusok ha még oly jó indulattal vannak is a tudomány iránt, hathatósan még sem lendíthetnek a tudomány ügyén, épen mert politikusok, nem tudósok. A november 3. ülésen Falk Miksa a tudomány érdekében a levéltári anyagnak 1792-ig való megnyitását követelte, ezzel szemben Apponyi Albert és Andrássy Gyula rámutattak arra, hogy a napóleoni háborúk iratai is elvesztették már aktuális értéküket, s így a bécsi kongresszust, 1814-et kellene határpontnak venni. A politikusok jóakaratú tájékozatlanságával szemben Arneth bebizonyítá a külügyminisztérium előtt, hogy az akták már régen nyitva vannak 1815-ig, egyúttal felhasználta az alkalmat a használási terminusnak 1830-ra való eltolására. így maradt ez 1904-ig, amikor a levéltári igazgatóságnak az osztrák újkori történeti bizottság közreműködésével sikerült a minisztériumot rávenni, hogy az aktákat 1847 decz. 31-ig megnyissa. A külügyminisztérium ezen egymást követő, mind liberálisabb rendeletei azonban csak külső képét adják a dolognak. Belsőleg cppen nem volt rózsás a helyzet és javulás helyett folyton rosszabbodott. A házi és külpolitikai szempontok súlyosan nehezedtek a levéltár tudományos személyzetére. Azon nincs mit csodálkoznunk, ha a monarchikus államforma idejében az uralkodóház családi levéltára nyilvános használásánál mindennemű korlátozások érvényesültek; az is csak természetes, hogy ameddig a többi kis- és nagyhatalom féltékenyen óvja idegenek elől külügyi levéltárát, addig az osztrák—magyar monarchia külképviselete sem nyithat tárt kaput a modern diplomatiai aktákért jövő tudósoknak. Ebben a külügyminisztérium határozottan előzékenyebb és liberálisabb volt, mint a többi európai hatalmak külügyi képviselete. Az olasz állami levéltáraknak 1911-ben kiadott szabályzata egyenesen 7 Goluchowski, Agenor gróf, 1849-1921, államférfi, 1895-ben lett külügyminiszter, 8 A delegációk az osztrák és a magyar országgyűlések által paritásos alapon választott bizottságok. A közös ügyek minisztériumai a delegációknak felelősek, ők állapítják meg a közös ügyek költségvetését. 9 Falk Miksa, 1828-1908, publicista, politikus.
