Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.

314 EMBER GYÖZÖ Milánóig terjedt, máskor még az Adriáig sem, hogy néhány év múlva ismét egész Európára ráfekvő hatalommá nőjjön. Volt idő, mikor az uralkodó környezetében a különböző államokat és tartományokat nem kevesebb mint hat udvari kanczellaria képviselte: a magyar és az erdélyi, a cseh-osztrák, a lengyel-galícziai, az olasz és a németalföldi, hogy a halvaszületett dalmát—albán udvari kanczelláriáról ne is szóljunk. A Németalföld már másfélszázad előtt leszakadt a monarchia testéről, az olasz területek több mint félszáz éve, 1867-ben Magyarország is végkép visszahelyezte központi hivatalait Mátyás Király egykori székvárosába, a megmaradt német-cseh—délszláv területek pedig most válnak el egymástól hideg gyűlölettel, mintha soha együvé nem tartoztak volna. így még állam nem ment tönkre. Mozaik volt és mozaikként szétesett. Mindegyik koczkája egész egy koczka és a képről leválva magános és magának élő egység. A szétesést mi magyarok nyugodtan szemlélhetnénk, ha nem volnánk magunk is érdekelve benne. Közös dinasztia és évszázados közös múlt ezerszeres fonala kapcsolt oda bennünket a mozaikkép közepéhez, Bécs városához, a fonál csak tegnap szakadt meg és az érintkezés csak tegnap helyeződött nemzetközi alapokra. Mindazt tehát, mi Bécs városában értékként létrejött, jól szemügyre kell vennünk, hogy nem tőlünk való-e, nem a mi munkánk teremtette-e és nincs-e jogunk, igaz, erős jogunk annak hazaszállítására. A következőkben legyen szabad a bécsi kultúrértékek közül a volt házi, udvari és állami levéltár problémáját ebből a szempontból megvilágítanom. I. A levéltárat 1749-ben Mária Terézia alapította, az a Habsburg, akinek először sikerült valamelyes eredményt elérnie a mozaik szervessé tételében. Az alapítás czélja házi levéltár volt. Megbízottjával az osztrák tartományok székhelyeiről Bécsbe hozatta az uralkodóházat, az „érczházat"

5 (mint őseink mondták) érdeklő iratokat. Rosenthal

6 levéltáros össze is hordta a levéltár anyagát az osztrák herczegi iratokból, a prágai, továbbá az innsbrucki és gráczi rendi levéltárakból, Magyarország államisága sokkal nyilvánvalóbb volt, semhogy a királyné magyar anyag elhozatalára gondolt volna. Annál alázatosabbak voltak a csehek: a régi cseh királyi kincstárat, Szent Venczel kápolnáját a rendi főméltóságok, a prágai érsekkel élükön, nagy ünnepélyességgel nyitották meg Rosenthal előtt és szolgálatkészen rendelkezésére bocsáták a cseh királyi okleveleket. Ma persze erre már nem emlékeznek ... A szerencséi! nem szívesen időzik szűkös gyermekkoránál. A levéltár eredetileg az uralkodóház családi, házi levéltára volt. Mint üyent rendelte Mária Terézia 1762-ben az államkanczellár, a házi miniszter felügyelete alá. A házi, udvari és állami kanczellár a dinasztikus, udvari miniszterség mellett azonban a monarchia külügyeit is intézte, az ő hatásköréből következett, hogy a házi levéltár idővel diplomatiai külügyi levéltárrá is lőn: a 19. század kezdete óta az állam kanczellaria mindennemű ügyirata ebbe a levéltárba adatott megőrzés végett. Ez a helyzet megmaradt 1848 után is: a megszűnt államkanczellária utóda, a külügyminisztérium vette át a házi, udvari és állami levéltár gondozását, s viszont a külügyi iratok továbbra is e levéltár anyagához csatoltattak. Ennyiben a levéltár szerves fejlődés productuma. De a monarchia mozaiktermészete mégis hatott reá. 1804-6-ban a dinasztia elveszte a német-római császári koronát, a szent-római birodalom siralmasan csődbe került és a csődtömegből a volt központi hatóságok levéltárai egymásután a házi, udv. és áll. levéltárba kerültek. Ezek ott ma is mint a volt német-római birodalom tulajdona, külön levéltárakként kezeltetnek: a birodalmi kanczellaria, a birodalmi tanács, a mainzi fő érseki főkanczellári hivatal, a wetzlari kamarai törvényszék levéltárai hatalmas és óriási értékű, de minket magyarokat sem jogilag, sem tartalmilag nem érdeklő anyagot képeznek ott. A házi és külügyi rendeltetés a levéltárnak bizonyos titkos, megbízható, s egyúttal központi jelleget kölcsönzött. Ennek köszönhette aztán, hogy idők folyamán mindennemű levéltári anyagot, amit nem tudtak hová tenni, egyszerűen az ő kezelésébe adtak. így került ide a napóleoni olasz királyságnak közigazgatási természetű levéltára, így az ú.n. spanyol tanács iratai, amely hatóság a 18. század első 5

Erzhaus, uralkodóház, a Habsburg-ház. 6 Rosenthal, Theodor Anton, 1702-1779, 1748-ban lett az első geheimer Hof- und Staatsarchivar.