Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról / 311–323. o.
SZEKFŰ GYULA A BÉCSI LEVÉLTÁRAKRÓL 313 Szekfű Gyula tehát úgy gondolta, hogy az államtanács iratai felosztásra kell, hogy kerüljenek. Az iratokban ő elsősorban történeti forrásokat látott, amelyekre azoknak az országoknak van szükségük, és e szükséglet alapján jogigényük, amely országoknak a történetére vonatkoznak. Ez a szemlélet a levéltári anyag tárgyi vonatkozását, pertinenciáját tartja a legfontosabbnak, nemcsak az anyagra való jogigény, hanem minden más tekintetben, pl. az anyag rendszerezése és rendezése tekintetében is. A levéltári szemléletben, a levéltárosok munkájában hosszú ideig a pertinencia elve uralkodott. 1918-ban azonban, a holland levéltárosok elméleti munkásságának eredményeképpen, már a proveniencia elve volt a levéltárak és levéltárosok alaptörvénye, amelynek értelmében a szervesen összetartozó levéltári fondokat (irategyütteseket), amilyen volt az államtanács iratainak együttese is, megbontani nem szabad. A késó'bbiek során nem is került sor az államtanács iratainak felosztására, amit csak helyeselni lehet, még akkor is, ha a széthordott iratok valószínűleg elkerülhették volna az együtt maradottak nagy részének sorsát, az 1945-ös pusztulást. Annak megvizsgálását, hogy egyebekben miként érvényesültek a cikkben olvasható elgondolások, amikor a Staatsarchiv anyagának likvidálása megtörtént, nem tartom feladatomnak. Ez annak a dolga lesz, aki a likvidálás történetét megírja, amihez ez a cikk értékes forrásul szolgálhat. Szekfű Gyula az 1920-as évek első felében még kétszer írt cikket a bécsi levéltárakról. Mindkettő levéltári folyóiratban jelent meg. Az első a Haus-, Hof- und Staatsarchiv 1921-ben induló folyóiratának első számában, Die ungarische Geschichtsforschung und die Wiener Archive címen. A második pedig a Magyar Országos Levéltár 1923-ban indult folyóiratának, a Levéltári Közleményeknek második, 1924. évi folyamában, A Házi, Udvari és Állami Levéltár Bécsben címen. Ez utóbbit hosszabb terjedelműnek tervezte, de csak az első közleményt írta meg. Befejezni nem tudta, mert időközben a Pázmány Egyetemen kapott katedrát. A második közlemény Miskolczy Gyula tollából jelent meg, a folyóirat negyedik évfolyamában, 1927-ben. E cikkek egész mas jellegűek, mint az 1918-ban írott. A német nyelvű az osztrák közönséget, szak- és nagyközönséget egyaránt tájékoztatja röviden arról, hogy a Staatsarchivnak milyen nagy a jelentősége a magyar történetírás számára. A magyar nyelvű kifejezetten a magyar szakközönségnek szól, levéltárosoknak és történészeknek, lényegében levéltári segédlet, a Staatsarchiv anyagáról készült levéltárismertetés. A már megjelent két cikk egyike sem teszi fölöslegessé, hogy az időben előttük, más céllal és jelleggel készült harmadik is közlésre kerüljön. Mégpedig szerzője szövegének és ortográflájának minden módosítása nélkül. A könyörtelenül haladó idő rövidesen eléri Szekfű Gyula születésének századik évfordulóját. Nem tudhatom, hogy születésének centenáriumát megélem-e? Cikkének közreadásával most idézem fel emlékét, s próbálok törleszteni valamit az adósságból, amivel tartozom neki mindazért, amit tőle kaptam, s amiért eléggé hálás sohasem lehetek. Alábbiakban következik a cikk. Bécsi levéltárak Michelet 3 mondotta egykor a szentszövetség három államáról: Poroszországról, Oroszországról, Ausztriáról: az első karikatúra, a második szörnyeteg, a harmadik mozaik. Ausztria mai szétzüllésének napjaiban lehetetlen a nagy költő-történész ötletére nem gondolnunk. Miként az osztrák állam czímerpajzsán egymás mellett, de egymásról tudomást sem véve, véletlen sorozatosságban nyújtózkodtak a cseh oroszlán és a stájer panther, 4 billegtek és álldogáltak a legkülönbözőbb színű sasok és kisebb madarak, ugyanolyan anorganikus egymásmellettiségben éltek századokon át a Habsburgok jogara alatt a legellentétesebb természetű és érdeklődésű népek és államok. Ez a mozaikszerűség magyarázza a Habsburgi monarchia folytonos területi változásait. Egységes, szervesen felépült állam ki nem bírta volna, hogy testéből annyit elvegyenek és annyit hozzá tegyenek. Ausztria egyszer Sziczíliáig és 3 Michelet, Jules, 1798-1874, francia történetíró. 4 Párduc.
