Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Moess Alfréd–M. Román Éva: Megyei és városi physicusok Magyarországon a XIX. század fordulóján / 291–310. o.

MEGYEI ÉS VÁROSI PHYSICUSOK MAGYARORSZÁGON 301 van még egy jelentékeny létszámú csoport: 47 olyan, physicusi állást betöltött orvos, akiről nem ismeretes, hol végezték az egyetemet. Mivel a magyarországi egyetemen végzetteket kivétel nélkül ismerjük, ez utóbbi csoport tagjairól — zömük egyébként a századforduló előtt működött — fel kell tételezni, hogy általában Bécsben végeztek, esetleg néhány idősebb kivételével, aki a Monarchia területén kívül eső német vagy egyéb egyetemen szerezte oklevelét. Összesen tehát 250 körüli olyan orvos személye ismeretes, aki Magyarországon megyei vagy városi physicusi állást töltött be. Ezek között szép számmal vannak olyanok, akik oklevelük megszerzése után rövidesen physicusi állást vállaltak és halálukig vagy visszavonulásukig töltötték be azt, de természetesen akad olyan is, aki orvosi pályája során csak néhány évig volt physicus, és azután más területen helyezkedett el. Ez vonatkozik pl. Schraud, Pfiszterer és Lenhossék protomedicusokra (e fogalomra még visszatérünk) csakúgy, mint másokra, olyanokra, akik a megyei vagy városi physicusság előtt vagy után gyakorló orvosok voltak vagy lettek, vagy éppen más jellegű physicusi állást vállaltak. * A megyei és városi egészségügyi személyzet nyelvismeretére vonatkozó kérdés az egészségügyi iratanyagban a múlt század húszas éveinek második felében tűnik fel; az erre a kérdésre adott első válaszok az 1826. év végén ugyanezen évre vonatkozólag adott kimutatásokban találhatók. A dolog természetéből következik, hogy ily módon csupán az ez idő tájt aktív physicusok nyelvtudásáról lehet képet alkotni, bár persze ezek között vannak olyan öreg physicusok is, akik még jóval a századforduló előtt szerezték oklevelüket. Nyolcvan magyarországi physicus nyelvismeretére vonatkozólag van adat; minthogy ekkortájt 130 megyei és városi physicussal lehet számolni, több mint 60%-uk nyelvismeretéről alkothatunk képet. Az egyetemen az oktatás nyelve a II. József alatti németesítési kísérletektől eltekintve időszakunk folyamán — és még sokáig — a latin volt, természetes tehát, hogy nyolcvan physicus — egyetlenegy: Palkovits esztergomi városi physicus kivételével - azt vallja magáról, hogy tud latinul. Németül kivétel nélkül mindenki tudott. Magyarul egyáltalán nem tudott — a nagyon öreg Nagel, kiérdemesült morvaországi születésű Pozsony megyei physicuson és a 16 szepesi város krajnai születésű physicusán kívül (mindketten Bécsben tanultak) — a fiatal Weker besztercebányai physicus, aki ugyanott született, Bécsben végezte az egyetemet, és ráadásul szlovákul sem tudott. Gyengén beszélt még magyarul Kisszeben város szepességi születésű physicusa, Turóc megye Pozsony megyei születésű, Nagyszombat bazini születésű és Breznóbánya helybeli születésű physicusa; közülük hárman Pesten végezték az egyetemet. A három említett alapvető nyelven felüli nyelvismeret két kategóriába osztható: az egyikbe a magyarsággal a Kárpát-medencében együttélő szomszéd népek nyelve tartozik: a szlovák, a ruszin, a román és a szerb. Nincs probléma a román nyelvismeret tekintetében: kilencen beszélik ezt a nyelvet, hárman ezek közül olyanok, akik a magyar—román nyelvhatár közelében születtek, ketten délvidéki szerbek, négyen pedig megtanulták, mert a gondjaikra bízott népességben sok volt a román. A három szláv nyelv esetében a pontos meghatározás, hogy ki melyiket beszéli, néhol nehézségbe ütközik azért, mert a kimutatásokban gyakran csak „szláv" megjelölés