Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

276 FALLENBÜCHL ZOLTÁN jellemeztek, hogy „der Nation stark zugethan"

207 bizonyára tetszett az ifjabb Bősz magyar folyamodása, már csak azért is, mert ebben saját személyi politikájának igazolását láthatta. Némelyik sótisztviselő hivatali munkáján túl, a kormányzat részére megfigyelői tevékenységet is folytatott. Ezzel saját fontosságát is igyekezett aláhúzni. Olyan politikai munkát vállalt magára, amely nem tartozott a hatáskörébe. Ebben az összefüggésben kap különös hangsúlyt Göttersdorffer János somlyói sóperceptor 1757. augusztus 24-i jelentése, amelyben felhívja feletteseinek figyelmét arra, hogy a'környékben poroszbarát és ugyanakkor katolikusellenes megnyilvánulások észlelhetőek.

208 Úgy látszik, Göttersdorffer a megnyilvánulásokat - a folyó háború miatt, két hónappal a kolini csata után — fontosaknak tartotta. Valószínűleg érdemeket is akart ezzel szerezni. Mégse tekinthetjük őt egyszerűen denunciánsnak; sőt, sajátos módon, éppen ezzel adja jelét annak, hogy környezetét véglegesnek szánja, annak vélt biztonsága nem hagyja közömbösen. Ténylegesen Göttersdorffer családja is a beilleszkedés útján haladt. • Újítás és érdemszerzés A sótisztviselők némelyike állásában, a helyi adottságokat felismerve, olyan újításokat vezetett be, amelyekkel a kincstár számára komoly hasznot hajtott. Néha az is előfordult, hogy saját maguk javára kamatoztatták a felismert lehetőségeket. Ez önmagában nem is volt kárhoztatható. Az a kor nem ismerte az önérdek nélküli hivatalviselést: az uralkodó szolgálata és a tisztviselő érdeke közti kölcsönösség teszi a közszolgálatot. Az, hogy a tisztviselő a maga érdekét is nézi, tehát sem etikailag nem volt elítélhető, sem gyakorlatilag. Az altruisztikus felfogású közszolgálat az abszolutizmus inkább óhajtott, semmint valóságában létező követelése volt, s csupán Mária Terézia uralkodásának második felében kap erősebb hangsúlyt Magyarországon; akkor is valószínűleg főként József trónörökös ábrándjaként. Ha tehát korábban is találkozunk önkéntesen, a királyi szolgálatban a kincstár javára új gazdasági tevékenységgel kísérletező tisztviselőkkel, ezekben kiváló gazdasági szakembereket láthatunk, akik ötleteik, munkájuk hasznát a kincstár javára kamatoztatják, messze többet teljesítve, mint amennnyi a kötelességük. Ilyenek voltak például a Hochreitter család tagjai.

2 ° • Hochreitter Mátyás, Lipót császár korától kezdve sok éven át eló'bb mint élelmezési tiszt szolgált Csáktornyán és Légrádon, Dernyén gabonaraktárat épített és Eszéktől Dernyéig hajózhatóvá tette a Drávát. Az osztrák örökösödési háború idején az itáliai hadsereget innen vízi úton látta el gabonával. 1723 óta Dernyén sóperceptor volt. Ö szervezte meg a Muraközben az aranymosást. Fia, József, dernyei és vidoveczi sóperceptor egy új aranymosási eljárást talált fel. Ezzel, valamint az ólomnak Vidoveczen át Győrbe és a bányavárosokba, a felvidéki réznek pedig Győrből Pettauba és Laibachba való szállításával, e forgalmak megszervezésével nagy hasznot hajtott a kincstárnak. Két fivére hadnagy volt a varasdi ezredben, így szolgálták az uralkodót. Egyikük el is esett Neuhausnál 1742-ben. A Hochreitter családot az uralkodóház méltányolta is, magyar nemességet kaptak. 201

Ember Győző: Der österreichische Staatsrat und ungarische Verfassung. 1761-1768.

1. Acta Historica, 1959. Vol. VI. No. 3-4. pag. 343. Ï08

OL Magy. Kam. Lt. Litt, ad Cam. (E 41) 1757 - 363. 209

Uo., 1726 -414. és 1758 -84.