Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÖÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 275 magában is figyelemre méltó.

199 Pesten előbb a vezető sótisztek németek vagy német eredetűek, de Kayser sóinspektor ekkorra már elnyerte a magyar nemességet,

200 s felvette a kontaktust a magyar vezetőréteggel, a földet birtokló urakkal, akik ezen a vidéken — Grassalkovics felvásárló tevékenysége óta - túlnyomóan magyarok voltak. Schell Ferdinánd, pécsi sóellenőr egy 1757. év végén kelt áthelyezési kérésében ad hangot ennek a hangulatnak. Ö, aki a szlavón só- és harmincadügynél volt eredetileg, 18, illetve 19 éve szolgál Magyarországon. Tudja, hogy panaszok vannak rá: de ennek az az oka, hogy jövevény, advena az országban. Ő keresztényi módon teljesítette kötelességét. Indigenátust szeretne nyerni.

201 Schell kérvényéből kiderül, hogy az idegen hivatalnokok ellen sokan áskálódtak, akik valószínűleg jobbára magyarok voltak. Kenyéririgységből-e? A magyar nemesség is most már, 1750 körül, szívesen vállalt állást a sóügyben. Hattalovics pesti sóellenőr, a várostól nem nagyon messze birtokos, Grassalkovics támogatásával került állásba.

202 Még erősebben érvényesült ez a magyar tendencia Szolnokon — alighanem szintén Grassalkovics intenciójára. Itt a sóperceptor, Csernyus is magyar nemes.

203 Ellenőre, Győrffy József 1758-ban magyar nyelvű üdvözlőlevélben kíván minden jót a kamarelnöknek nevenapjára: „Felséges koronás kiralnénk kelemetes szolgálataira, Szegény Árva Házánkh Kormányozássára. . ." Isten tartsa az elnököt. Ugyanakkor nem mulasztja el, hogy egy kis oldalvágást adjon Pernkop mázsamesternek, aki nem akar Kanizsára menni, ahova helyezték.

204 Egy évvel később, Bősz Antal „Istenben Boldogult Szolnok Magyar Nationalis néhai Compagniak, és ugyan hely Várának Commendans Fő Hadnagya Bősz János árván elhagyott első szülötye", ki 7 és fél évig szolgált a (magyar) Beleznay ezredben, szintén magyar nyelvű levélben kér sóírnoki állást Grassalkovicstól. Nem is eredménytelenül. Hadi érdemei is ajánlották erre. „Belgiumbéli Frantz ellen lőtt hadakozásban Zászlótartói hivatalt viselvén." így nem kérte hiába, hogy a „Föls. Camera Sótt Oszlató Tiszti Házában" állást nyerhessen.

205 A levél magyar nyelve is megtette a hatását. Grassalkovicsnak tudnia kellett, hogy a kérvényező apja, Boss von Lindenfels János német eredetű katonatiszt, aki régóta szolgált a szolnoki várban.

206 Annak a kamaraelnöknek, akit az államtanácsban néhány évvel később úgy 199

Szinnyei J.: Magyar írók élete és művei. I. köt., Bp. 1891, 1161 hasáb és Fehér Ipoly: Győr megye és város leírása. 634. o. 200

Kayser nemessége: Magy. Kancellária Lt., Originales Referadae ((A 1) 1746 - 93. és 147; Libri Regii (A 57) XL/704.; Illéssy-Pettkó: A királyi könyvek 108. o. A referátum szerint egyébként Kayser családja - császári tiszti família - magyarországi származású volt, apja s nagybátyja a török elleni háborúkban tűntek ki. ö maga nemcsak szilárd gyökérverési szándékról tett tanúságot Pesten, de a belvárosi plébániának nagy, 8 mázsás harangot is ajándékozott és hitbuzgalmi egyesület, a Szentháromság-Kongregáció szervezője is volt. L.:Schmall L.: Adalékok Bp. székesfőváros történetéhez. Bp. 1899. II. 21. o. és Takáts S.: A budapesti piarista kollégium története. Bp. 1895,102. o. 2 01 OL Magy. Kam. Lt., Litt, and Cam. (E 41) 1757 - 623. 202

Uo., 1756 - 158. és Expeditiones camerales in negotio salis (E 16) 1748, dec. (Kivonatoskönyv, 181. o.) í03

OL Magy. Kam. Lt., Litt, ad Cam. (E 41) 1758 - 664. és 1764 - 188. Csernyus apja kapitány volt a nemesi felkelő seregben, ő maga pedig 6 évet töltött Grassalkovics aulájában. 204

Uo., 1758-395. 20S

Uo., 1759-204. 206 Böss, az apa 1723-ban Szolnokon tiszt a várőrségnél, 1747-ben alezredes; 1748-ban Szolnok parancsnoka. (Botár L: Szolnok . . . viszonyai a 18. században. Sz. 1941, 32-34, 50. o.) és OL Magy. Kam. Lt., Protoc. Camer. Cons. (E 1) 1748, 74. pag. 8*