Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

274 FALLENBÜCHL ZOLTÁN A szállítmány tisztek A sótisztviselők közt külön kategóriát képviseltek, nem annyira az előmenetel tekintetében, mint inkább munkájuk jellegénél fogva a szállítmánytisztek. E Transport Offizier-ek feladata a sószállítmányok elkísérése, a kísérő iratok majd az elismervények vitele, a szállítmányok felügyelete, egyszóval gondoskodás arról, hogy a só eljusson rendeltetési helyére és az érte járó pénz nyilvántartása zavartalan lehessen. Munkájuk fárasztó és veszélyes. A tavasztól őszig vízen, tutajon utazás, a leselkedő rablókkal, külső és belső tolvajokkal szembeni állandó készenlét egészséget őrlő.

195 Viharok, szerencsétlenségek fenyegetik őket. Mégis, a fennmaradt jellemzések szárazföldi szolgálatot tevő társaiknál vidámabbaknak és kissé könnyelműbbeknek tüntetik fel őket. Egy 1760-ból származó kimutatásban, éppen főként a régebbi szállítmánytisztekről ilyen jellemzések olvashatók: „a táncot valamiképpen magával hordja" és „igyekszik eleget tenni kötelességének, de mivel jó zenész és énekes, szereti a gyakori vigadozást és azután kihágásokat szokott elkövetni".

196 Ha e jellemzések nem is általánosak, de gyakoriak. Hogy régebben sem volt más a helyzet, azt egy másik adat is mutatja. Popill Antal máramarosszigeti bányamérnök (magulator), ki előbb a bányavárosokban tanult zenész volt, 1720-ban felfüggesztésre került. Az ok: katonákkal barátkozik, hivatalából kimaradozik.

19 7 Bár visszahelyezték állásába még ebben az évben, utóbb a Zuanna-bizottság, melyet a máramarosi sóügy rendbehozatalára küldtek ki, kiemeli Popillt a bányából — ahol nagyon fontos volt a rendszeres munkavégzés — és szállítmány tisztnek teszi meg 1726 januárjától.

198 Mindezekből úgy látszik, hogy a szállítmánytiszti beosztás, a maga kötetlenebb, bár egészségre ártalmasabb jellegével, meghatározott típusú emberekre gyakorolt vonzóerőt. E szállítmánytisztekben a tengerjáró országokból ismert hajótisztek hazai, szerényebb jellegű típusát vélhetjük látni, akik a Tiszán és a Dunán élik felelősségteljes és nehéz, de mégis vidám hajóséletüket. Sokan életük végéig e beosztásban meg is maradtak, míg mások idővel szárazföldi állomások magasabb hivatalaiba léptek elő. A sóhivatalnokok és az ország Hazaiak és „extraneus"-ok Az 175l-es uralkodói látogatáskor erősebben megnyilvánuló magyar rendi-nemzeti, de nyelvi szempontból is jelentős tendenciák a sóügyben is erősen éreztették hatásukat. Ezek a tendenciák az ország nem minden részében érezhetők egyformán: az ország közepén figyelemre méltó erővel érvényesülnek. Már az, hogy a győri származású Bozor Pál sómázsaszolga 1751-ben magyar nyelvű üdvözlőverset ír a királynő fogadására, ön1 9 s OL Magy. Kam. Lt., Litt, ad Cam. (E 41) 1758 - 679. és Expeditiones camerales in negotio salis. (E 16) 1758. évi mutató és kivonatoskönyv, 195. o. 196

OL Magy. Kam. Lt., Mise. (E 210) Salin. Fase. 68. (Marmaros, Kruspéi-féle státus 1760. nov. 15.) Fromhold Ferenc, Ráad István, Schmüiai Pál jellemzései. Pl. Ráad jellemzése: „saltum utcumque secum gerit". 1 9 7 Wien Hofkammerarchiv, Hoffinanz Hung. 15. Mai, 6. Juli 1720. Idézi Bakács:i.m. is (1. 8. jegyzet). 1 98

Wien, Hofkammerarchiv, Handschrift 481. Zuanna-Protokoll, Bd. 21. 329-331. fol.