Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 273 Pichlmayert bizonyára nemcsak képességei vitték előre, hanem az is, hogy régebbi kamarai tisztviselőcsaládból származott, apja, perceptori tekintélyével mögötte állt és egyengette útját. A sóhivatali kerülők, az Iberrajter-ek (Uberreiter) is egyre zártabb testületet képeztek a XVIII. század közepén. Bártfán és Homonnán a Fritsch család tagjai adják egymásnak ezt az állást; Alsó-Orlichon 1765-ben Roman Márton, ki közben filialistává lépett elő, vejét, Lupkovics Jánost maga mellé veszi önkéntes sókerülő minőségben.

190 Élesden 1773-ban a kerülők közt is szigorú előlépési hierarchia rangsorolás érvényesül, özvegyeik, 1789-ben elért jogi rendezés alapján, 1794-ben maguk és gyermekeik után nyugdíjat élveznek, helyzetük tehát rendezett lett.

191 Aradról viszont 1789-ben azt jelentik, hogy sem a sóhivatali kerülő, sem a kerülői szolgálatot időnként ellátó raktárőr (Stadlhüter) nem tudnak írni és olvasni. Ilyen a régebbi időben ritkán fordulhatott elő: igaz, a kerülő 61 éves és 11 éve szolgál, tehát nyilván meglett fejjel, ötvenéves korában került a kamarai pályára. Mi volt előbb, nem tudjuk. A kerülők, a raktárőrök most már egyre inkább kívülről rekrutálódnak, feltehetően kiszolgált katonákból vagy más, talán földesúri szolgálatban állott alkalmazottakból, akiket jó összeköttetésük révén helyeznek el a sóügyben.

192 Mi történik a régi kerülői réteggel? A kamarai szolgálat első állásaiban működő, régebben félig hivatalnoki, félig segéderői réteggel, amely most már teljesen segéderővé devalválódik? Egy rész bizonyosan felemelkedik. Konkrét példák is vannak erre. Tipikus a Willrader család esete. Willrader József eredetileg a belgrádi provizorátusnál szolgált. 1738-ban török fogságba került: kiszabadulása után előbb Zimonyban, majd Eszéken lett harmincadkerülő. Mikor 1762-ben meghalt, özvegye kis gazdaságában házi bormérést tartott fenn, így nevelte fel fiait. Az idősebb fiú, Péter, apja állását kapta; halála után öccse József követte a kerülőségben. Miután Vízvárott helyettesítés során képességeiről tanúságot tett, előre ment: 1777-ben Földvárott sóhivatali írnok, majd sóelosztó lett. Innen Soborsin és Belényes állomásokon keresztül 1787-ben Aradra került sópénztárnoknak, illetve sóelosztónak.

19 3 Egy másik példa: Fikelscher Dismas, ki 1792-ben a podgorczei, Galícia felé menő harmincadhivatal inspektorának első adjunktusa, 1773-ban még Élesden volt első kerülő.

194 190

OL Magy. Kam. Lt., Mise. (E 210) Salin. Fase. 63. (Bártfa) 1773. Figyelemre méltó a sókerűlői állásoknál is az önkéntes - ingyenes — gyakornokság szokása, amely arra mutat, hogy még ez a szerény állás is milyen áhított sokak számára és hogy a családok az egyszer megszerzett pozíciót igyekszenek megtartani saját tagjaiknak. 1 91 Uo., Fasc. 69. (Élesd) 1773 és Fasc. 68. (Belényes) 1794. 191 Gärtner József győri sóraktárőr (Stadl-Hüter) például rokkant káplár volt, ki az invalidusházi elhelyezést cserélte fel a raktárőri állással. Mázsáló szeretett volna lenni, de nem érte el ezt a vágyát. (Litt, ad Cam. (E 41) 1758 - 358.) 1762-ben, halálakor özvegye végkielégítést kapott férje után. (Magy. Kam. Lt., Benignae Resolutiones (E 21) 1762. júl. 21. Másolati Könyvek Tom. 92. 283. o.) 1 9 3 L. Willrader József jelentését saját és családtagjai szolgálatáról. Magy. Kam. Lt. Miscellanea (E 210) Salinaria, Fasc. 68. (Arad). ,94

Uo. Fasc. 69. (Élesd). 8 Levéltári Közlemények 1979/2