Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

272 FALLENBÜCHL ZOLTÁN Mihály halmágyi mázsálónál azt észrevételezik, hogy mivel még nem is egészen egy éve szolgál csupán, kezdő, és eddig csak a mázsánál való alkalmasságáról tett tanúságot - ami nyilván még ebben az állásban sem elégséges. Általában azonban visszatérő motívum az, hogy a mázsálok kauciót nem tudnak letenni.

186 Tehát nyilvánvalóan a szegénység az, ami összeköti őket, nem valamilyen eredendő alsóbb társadalmi helyzet. II. József uralkodásának végén is a mázsálói hivatal a tisztviselői rang alján helyezkedik el: némelyeknek szerény pályafutás végpontja, másoknak kezdete, de általában olyan embereket foglal magában, akiknek társadalmi emelkedése legalábbis átmenetileg, szerény keretek közt kell, hogy maradjon. Mindenesetre a fizikai munka ellenére, amelyet végeznek, még tisztviselőknek számítanak, bár a sóhivatali írnokok most már határozottan megelőzik őket. A sóhivatali írnokok rangban az 1780-as években már megelőzik a mázsálókat. 1750 előtti írnoki állással még csak kivételesen lehet találkozni a sóügyben: inkább Máramarosban, ahol bányaírnokok (Grubenschreiber) már az 1720-as években, sőt valószínűleg régtől fogva voltak: a továbbító sóhivatalokban, ha vannak, inkább csak a perceptorok magánalkalmazottai.

187 1780 körül már több helyütt találhatók státusban. Rangban ekkor, minthogy nevükben is hordozzák írásbeli munkásságuk jelét, megelőzik a mázsálókat, akik - noha tőlük is megkívánják még az írásbeli teendők ellátásának képességét — lassan-lassan a manuális munkaerő felé csúsznak le. E folyamat azonban, mint láttuk, lassú, és a II. József alatti korszakban még nem haladt nagyon előre. A mázsáló gyakran fiatal, kezdő ember, az írnok mindig kezdő. Ez nem jelenti azt, hogy nem rekedhet el. 1789-ben Magassy Elek győri sóhivatali írnoknak már 10 évi szolgálata van. Vagyontalan, házasság révén talán szert tesz 500 forintnyi kaucióra. Ambíciója azonban a mázsamesterségen nem terjed túl. Pichlmayer János, eszéki fősóhivatali írnok, a rózsahegyi sóperceptor fia, már szintén 7 éve szolgál ekkor. Főnökei előléptetését javasolják, mert rátermett. Kauciót csak apjától remélhet.

188 Tanulságos kettejük pályafutását tovább követni: Pichlmayer 10 évvel később, 1799-ben ellenőrző mázsamester Nádszegen; Magassy ellenben 1804-ben csak mázsáló Eszéken, még a Dominus címet is megtagadja tőle a tiszticímtár: végre 1815-ben Eszéken mint mázsamesterrel találkozni vele.

189 1 86

OL Magy. Kam. Kant. Lt. Miscellanea, Salinaria (E 210) Fasc. 68-69. A vizsgált mázsálok: Baumann János (Arad), Esméry Ferenc (Brod), Bujanovich János (Eszék), Kubinyi Ferenc (Földvár), Újváry Ferenc (Gács), Noethhen Arnold (Gradiska). Balogh László (Győr), Fillweber János Mihály (Halmágy). 187

A sóügy 1715/16. évi státusában sóhivatali írnok (Amtschreiber) még nincsen. (Wien, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ung., rote Nr. 491, 6. April 1716) Máramarosban, az 1720-as években a sóbányáknál van bányaírnok (Grubenschreiber); ez akkoriban új állás (Hoffin. Ung. rote Nr. 619, 20. Feber 1729). Rónaszéken 1742-ben már 4 bányaírnok van: van 1 hivatali írnok (Amtschreiber) is, ki rangban a szállítmánytiszt (Transport-Offizier) után áll; viszont itt nincs mázsaszolgai állás. 1742-ben Szegeden és Eszéken van még hivatali írnok státusban. Szegeden 200-, Eszéken 150- frt. a fizetése. Eszéken a mázsálót, Szegeden a tutajmestert (Flosmeister) is megelőzi rangban; Eszéken viszont őt előzi meg a szállítmánytiszt. Itt helye közvetlenül a mázsáló előtt van, de ezzel azonos nagyságú, 150- fitos fizetést élvez. (OL Magy. Kam. Lt., Koller József, (E 182) 15. csomó, Nr. 392.) A státusbeli hivatali írnokok száma csak lassan és fokozatosan nőtt. Nyilvánvalóan a mázsálótól való lassú funkció-elválásról, és eredetileg azonos munkakörnek rangeméléséről van szó. 1 88

OL Magy. Kam. Lt., Miscellanea (E 210) Salinaria Fasc. 69. (Győr, Eszék) 18

'Schematismus Inclyti Regni Hungáriáé vonatkozó évei. Még ebben a korban is előfordul, hogy írnokból lesz valaki mázsálóvá, mint Magassy esete mutatja. A két állás éles elkülönülése az „írnok" ekkor már nagyobb társadalmi megbecsülése ellenére sem vált befejezetté.