Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 271 családok sarjai. Kérvényük is magyar nyelvű, minthogy ebben az időben, a Kamarához is, de főleg Grassalkovics elnökhöz szívesen fordultak magyar kérvényekkel. 185 Előadják a kerülők, hat pontba foglalva, mi a panaszuk. Az első bajuk: „. . . Nyomorult, szűk és terméketlen Szegletbe vagyon lakásunk." Nehezen és drágán jutnak élelemhez. Ezzel függ össze a második is: „ezen helségbe se Piacz se Mészárszék se Héti Vásár nem lévén" drágán kapján a húst: ezért kénytelenek önellátásra berendezkedni és állatokat tartani. Állataikat azonban — s ez a harmadik panasz - „ezen vad természetű Oláhok igen gyakran bé szokták rekeszteni", azaz lefoglalják őket, saját karámjaikba hajtják, s úgy kell legelésre kihajtott marháikat pénzen kiváltaniok. Mindeddig panaszaik az önellátásból folyó nehézségek következményei. A következőek azonban már a hatósági közegek és a magánföldesurak közti diszharmóniát tanúsítják. Negyedik panaszuk ugyanis az, hogy Salbeck földesúr tiszttartója, Rácz András, megparancsolta, hogy amikor sótolvajokát üldöznek, a lakosok ne adjanak a kerülőknek se szállást, se élelmet. Ez már a bűncselekmények elkövetőivel való együttműködés a tiszttartó részéről, ötödször attól félnek, hogy „más tiszttartók is.. . hasonló képpen fognak ... velünk cselekedni". Mindezek a nehézségek arra indítják őket, hogy kiegészítő járandóságot kérjenek. „Deputátumot exoperálni" kérik a Kamarát, „Minthogy ezen Országnak Leg Veszedelmesebb részein Élet, Halál közöt ... oly keserves szolgálatokat teszünk, melyhez hasonlót so holt [sehol] talán az egész országba Iberájterek nem tesznek .. ." A helyzet persze másutt se volt sokkal jobb, de a kevéssé civilizált vidékeken a kerülők szerepe különösen fontos, többen is vannak, így panaszaik is, szervezettebb formában, hamarabb jutnak a felsőbbség tudomására. Nem is segíthetett más rajtuk, mint ha egységesen lépnek fel: de a távoli állomások kevés alkalmazottja nehezen teremthetett még kontaktust is, nemhogy együttesen kérelmezhetett volna. A Haugwitz-féle reformok magyarországi kihatásai nyomán a felsőbb sóhivatalnokok, márcsak a nyugdíj-jog miatt is, nyertek valamelyest tekintélyben az 1760—70-80-as években. Ugyanekkor a sómázsálók vagy mázsaszolgák kistisztviselői rétegének helyzete II. József uralkodása végéig sem változott lényegesen. Ez az állástípus 1789-ben éppen olyan átmenetet jelent, mint az 1740-es években, ha lassú társadalmi értékcsökkenése ki is mutatható. II. József uralkodásának végén a sómázsálók közt még mindig elég sok a nemesi származású és a magasabb állásra is alkalmas személy. Kubinyi Ferenc földvári mázsáló például előbb katonatiszt volt, polgári szolgálatra jól képzett, a minősítés szerint. Bujanovich János eszéki mázsáló fivére udvari ágens, apósa pedig Krétássy Kristóf bácsi kerületi provizor. Noethen Arnold viszont, ki Gradiskán szolgál, előbb a Helytartótanács alá tartozó egyetemi nyomdánál volt „Handlungsdiener", azaz kereskedősegéd. A győri mázsáló, Balogh László 13 éve szolgál, kisebb állásra alkalmas lenne: mázsamester lehetne. Kauciót azonban nem tud letenni. Egy másik mázsáló, a brodi Esmery Ferenc már 33 éve szolgál; további előmenetelét az gátolja, hogy nem számol jól. Nála megemlítik azt a körülményt is, hogy neje és gyermekei kézi munkát végeznek — ami nyilván akadályozza, hogy tekintélyesebb állásba léphessen előre. Az aradi mázsaszolga, Baumann János már idős: 58 éves, és alig tud rendesen írni, tehát nem számíthat előlépésre. Fillweber János18s Uo-, 1772 - 37.(Soborsin, 1771.szept. 16.) Rácz tiszttartó ellen nemcsak a kerülőknek volt panasza. Frumer Antal filiál-harmincados és Farkas János soborsini sóelosztó ellen is vádaskodott Rácz, ami ellen a nevezettek tiltakozással éltek. (Okt. 29; uo.)
