Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÄGA MAGYARORSZÁGON 26^ Az özvegyek és árvák sorsa tehát igen nehéz volt a sótisztviselőknél is. Az egzisztenciális biztosítottság a század közepén még nem jutott osztályrészükül, az lassan nyert csak teret. Azoknál, akiknél valami súlyosbító körülmény akadt, még nehezebb volt a helyzet. így került például Wieller aradi sótiszt özvegye és elmebeteg leánya Nagybányára a minoriták kórházába. 181 Rochel Polyxena pedig, kinek anyját apja csupán halálos ágyán vette feleségül, s így lett törvényesítve, felnőve a Vay családnál lett cseléd: mostohaanyja t — állítása szerint — kitudta apja örökségéből. * 8 2 Nem hiányoztak tehát a hajótöröttek sem a sóhivatalnoki családokban, és nem egy példát lehet találni a deklasszálódásra is. A sótisztviselők viszontagságos életkörülményeinek valóságos iskolapéldája volt Haas János Mihály sorsa, aki terebesi ellenőrző mázsamesterként fejezte be életét. Családja sorsát'egy 1758-ban beadott kérvényből ismerjük, amelyben jobb alkalmazást kér. Haas apja a felszabadító háború idején a török ellen küzdött és császári élelmezési tiszt volt. A béke beköszöntével Újbányán telepedett le s ott bányaírnok, só't városi szindikus lett. A Rákóczipártiak az 1703. és 1706. években teljesen tönkretették. Hellenbach fokamaragróf azonban az Esztergomtól északra levő börzsönyi ólombányánál üzemvezetőnek tette meg. Az idősebb Haas itt ezüsttartalmú ércet lelt. Bercsényi azonban több ezüstöt követelt tőle, mint amennyit a bányában találni lehetett, s mivel a kívánalomnak nem tudott megfelelni, a bányaüzemet leállították. A kurucok 1710-ben elűzték a bányából, s ismét tönkrement. Heister Szobra helyezett lovasai nem sokkal később, mint vélt ellenséget, háza népével együtt kardélre hányták. Az ifjú Haas 1723 körül kezdte el pályafutását a sóügyben. Végigment minden rangfokozaton, és számos szolgálati beosztásban működött. 1732-ben a szepességi Arnótfalván Gruber sóinspektor utasítására élete veszélyével „mit Aussetzung leib und lebens" a sohivatali kerülőkkel és a császári katonaság segítségével küzdött a lengyel sókereskedelem és a magyar réznek lengyelországi kivitele azaz a csempészet - ellen. 1743-ban Szmisánban van: innen Bártfára kerül sóelosztónak, majd 1747-ben Sóvárra pénztári ellenőrnek, ahol 25 000 forintot forgalmazott. Két évig maradt itt, majd Tokajba került szállítmánytisztnek s újabb két év múlva Terebesre ellenőrző mázsamesternek. Mint látható, elég sokat dobálódott a szolgálat során Haas, habár ugyanabban az északkeleti országrészben maradt. Az 1742. és 1745. évi inszurrekció idején sokat fizetett kevés járandóságából a hadiadóra. Ennél sokkal fájdalmasabb áldozatot is kellett hoznia az uralkodó szolgálatában: fia, János-Károly, szintén sótisztviselő, 1756 októberében egy csempészáru-lefoglaláskor a lengyel határon puskagolyótól oly súlyosan sebesült meg, hogy néhány hét múlva meghalt. Veje, Knölling huszárfőhadnagy pedig 1757. augusztus 8-án a Böhmisch-Leipa melletti ütközetben esett el. Ifjabb fia is katona volt a kérvényezés időpontjában, éspedig a Splényi huszárezredben és magatartásáért dicséretben részesült. 183 Haas sorsában nyomon követhető egy hivatalnokcsalád küzdelmeinek egész sora. Részvétel a török kiűzésében, a béke idején a gazdasági ismeretek, a szaktudás révén előbb beilleszkedés a városi polgárság vezető köreibe, majd önálló vállalkozás — az, amire a töröktől megszabadult és a fejlődés lehetőségével szembenéző országnak leginkább lett volna szüksége -, azután az önálló kezdeményezés tragikus vége kuruc és labanc meg nem értésén. Azután a második generációban az önállóság balsorsa alapján szerzett tapasztalatból a hű királyi szolgálat, amelyért cserébe folytonos hányódás, ide-oda helyezgetés járt — éppen a jó munkáért, mert hiszen a jó munkára mindenütt szükség volt. Haas nem csinált karriert: pár évvel halála előtt, utolsó beosztási helyén, honnan még előlépési remélt, de 1 8 * OL Magy. Kam. Lt., Protocollum cameralis consilii (E 1) 1754/950. 18 2 OL Magy. Kam. Lt., Litt, ad Cam. (E 41) 1761 - 425. A leány további sorsa ismeretlen. 183 Uo., 1758-844.
