Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
268 FALLENBÜCHL ZOLTÁN látható, gyerekfejjel, iskola nélkül is kerülhettek hivatalba sótisztviselők;igaz, ezeknek az előmenetel nem volt könnyű. Különösen nehéz volt a tisztviselők idő előtt árvaságra jutott gyermekeinek sorsa. Az árvaság nehéz kenyerét még keserűbbé tette az árvaellátás esetlegessége. A meghalt tisztviselők özvegyeiről való módszeres gondoskodás is csak kegy még a XVIII. század közepén Magyarországon, amit újra meg újra kérni kell, s ekkor is bizonytalan, — az árvákról való gondoskodást még kevésbé tartja kötelességének az uralkodó, ez is csak kegy. A királyi szolgálatban éppen az állami terhek folytonos állandó növekvése miatt is csak nehezen tör utat a hátramaradottakról való gondoskodás morális kötelezettsége, amit a magánföldesurak, kik jobban együtt élnek az őket szolgálókkal, mint az állam hivatalnokaival, a szokásjog íratlan parancsára is, természetesnek vesznek. A nyugdíj csak lassan tör utat a kiskorú árvák számára, és a korra nagyon jellemzően, csak a magasabb hivatalnokok számára. A szegény mázsaszolgák például — legyenek bár régi hivatalnokok fiai és nemesek — csak sokára érik el azt, hogy ők is kapjanak nyugdíjat. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a kor demográfiai viszonyai - korai halálozás, kései házasság szinte törvényszerűvé teszik kiskorú árvák hátrahagyását. A sok panaszos kérvény közül csak egy-kettőt említve, látszanak a problémák: Ellenbogen János divini sóperceptor özvegye, kinek férje 30 évig szolgált, azt panaszolja, hogy 3 kiskorú gyermeke mellett két keze munkájával nem tud pénzt keresni. Egyik fia azonban mégis tanul. 177 Saiche turdossini perceptor özvegye férje egykori kauciójának kamataiból éldegélt három ellátatlan gyermekével. Mivel öreg volt s a kevés pénzből még saját magát sem volt képes eltartani, élelmezés céljából felkereste családja barátait — magyarán: vendégségbe járt enni. Egyik fiát a rokon Schmid József hrádeki mázsaszolga gondjaira bízta nevelés céljából. Az apa kauciójának kamata szolgált a gyermek nevelésének anyagi fedezetéül. 1759-ben a Kamara már alig akarta fizetni a kamatokat s ezért Schmid azt kérte, hogy magát a tőkét is utalják át a hradeki sópénztárba. 17B Tholdt Pál csáktornyai sóperceptor árva fiának, Józsefnak apja után maradt 500 forintja kifizetését kéri a nagyapa, Tholdt Pál-Gál, nagy-stiavnicai, Liptó megyei nemes. 179 Tipikus Hölbling János György mohácsi sóperceptor árváinak esete is. Hölbling hosszú szolgálatát - 43 évig működött — Mohácson fejezte be 1757-ben. Fia, József ekkor egri ellenőrző mázsamester: kéri feletteseit, adjanak neki engedélyt a Mohácsra utazáshoz. Meg akarja látogatni elárvult testvéreit. Azt is kéri, hogy írjanak át a mohácsi hivatalnak, nehogy rosszul bánjanak az árvákkal - mint ahogyan erre példák vannak -,ésmég a királyi határozat előtt tegyék ki őket a szolgálati lakásból. Hölbling egyébként megpályázta a mohácsi sóellenőr állását, s el is nyerte azt. így ő lett apja egykori alárendeltjének, a perceptorrá elélépett Wokurkának beosztottja. Hogy ezt megtette, annak oka valószínűleg éppen az volt, hogy a családot megkímélje egy nagy nehézségekkel járó áttelepülés kényszerűségétől. Számítása bevált, s Wokurka nemsokára bekövetkezett halála után ő lett a mohácsi sóhivatal főnöke, amit évtizeden túl töltött be. 18 ° • 177 OL Magy. Kam. Lt., Litt. adCam. (E 41) 1575 - 218. 178 Uo., 1759 -50. 179 Uo„ 1759-211. 180 Uo., 1757 -613, 1759 - 587. és 594. A Hölbling kiterjedt sótisztviselői család volt. Az apa előbb József nevű fiát helyezte el, ki 1757-ben lett egri sómázsamester (Uo. 1757 - 249), majd Ferdinánd fia is a sóügybe került (uo, 1760 - 98), de ez nem bizonyult méltó embernek (Ben. Resol. (E 21) 1770. május 29.) Antalt és Györgyöt is alkalmazták^ (Protocollum cameralis consilÜ (E 1) 1767. jan. 2.) Mindezeket az alkalmazásokat Hölbling János-György szorgalmazta, aki 1758-ban lett Mohácson ellenőr, majd 1760-ban perceptor. (Magy. Kam. Lt., Benignae Resolutiones, (E 21) 1758. márc. 16., 1760. ápr. 10.) Utóbb Pesten szolgált mint perceptor 1777-1786 közt. (Calendarium Titulare.)
