Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Borsa Iván: Az Országos Levéltár épületei, 1874–1974 / 23–50. o.
26 Borsa Iván 1880. május 25-én Pauler Gyula „a régi országháznak középső, leginkább kimagasló és így a villámot leginkább kihívó, a helytartótanácsi és kincstári levéltárt tartalmazó részére" villámhárító felszerelését kérte a Levéltár ügyét a maga módján mindig támogató Tisza Kálmán minisztertől, s előterjesztésének preambulumában így értékelte az újjászervezett Országos Levéltár egy épületben történt elhelyezését: „Az Országos Levéltárnak most már minden osztálya a belügyminisztérium helyiségeiben összpontosítva lévén, Nagyméltóságodnak kegyes gondoskodása következtében mindennemű intézkedések megtörténtek és történnek, hogy az országnak — ha elpusztulnának pótolhatatlan becsű — e gyűjteményei minden eshetőség ellen lehetőleg biztosítassanak." 1 s A Levéltár anyagának a Belügyminisztérium épületében való koncentrálása kétségtelen eredmény volt, de áldozatokat is követelt. Pauler Gyula számtalan saját kezű fogalmazványának egyikében 1890-ben így jellemzi az összpontosítás után bekövetkezett helyzetet: „Helyet kellett csinálni az újonnan szervezett diplomatikai osztálynak, készen kell tartani helyet a Bécsben létező kamarai levéltár magyar része számára, mely iránt most folynak a tárgyalások és most foly Nagy Szebenben a fennállott erdélyi thesaurariatusi levéltár selejtezése, melynek megmaradó része azután szintén fel fog küldetni az Országos Levéltárba. így történt, hogy az Országos Levéltár, bár időnként a belügyminisztériumi épületben új helyiségeket kapott, mégis nagyon megszorult; jelesen pedig a tisztviselők részint szét voltak szórva az egész épületben, mi a felügyeletet és vezetést megnehezítő, részint össze voltak zsúfolva, úgy hogy.p.o. egy egy ablakos szobában két fogalmazó mellett már egy hivatalszolgának is el kellett férni. A helyszűke különösen érezhetővé vált a dolgozó szobában, vagyis a helyiségben, hol a kutató tudósok dolgoznak. E célra az első emeleten csak egy különben sem megfelelő, nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg két ablakos szoba állott rendelkezésre, mely egyúttal átjáróul szolgált, s melyben a kutatókon kívül három tisztviselőt kellett elhelyezni, úgy hogy kutatók és tisztviselők kénytelenek voltak egymást minduntalan zavarni. Pedig a kutatók száma egyre nőtt és nő." 16 Pauler idézett helyzetábrázolása annak a harcnak a során született, amelyet a Vallásés Közoktatásügyi Minisztériumnak az épületből történt kiköltözése után a Levéltárnak a pénzügyi közigazgatási bírósággal kellett megvívnia. A VKM ugyanis 1889 szeptemberében költözött ki az épületből, s ezt megelőzően május 13-án a Levéltár már bejelentette „némely égető hiányait". 17 A Levéltár megkapta a VKM irattárának 4 szobáját folyosóval és állványokkal, továbbá egy két- és 5 egyablakos — a Levéltár eddigi helyiségeihez kapcsolódó — szobát, 18 de néhány hónap múlva arra kényszerült, hogy a VKM helyére betelepített, a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt működő pénzügyi közigazgatási bíróságnak átadjon 3 (1-, 2- és 3-ablakos) helyiséget. 19 1 s OL-Y 1-1880-1-186,1880-640. 16 OL-Y 1-1889-1-120,1890-995. 17 OL-Y 1-1889-1-120, 1889-650 és OL-K 148-1896-IIa-1894. - Az indokolásban említve, hogy „a kincstári és diplomatikai osztály személyzete, két országos levéltárnok, négy fogalmazó és egy szolga három szobában van összezsúfolva, mely szobák közül csak egy kétablakos, mely egyúttal dolgozó szoba is, ahol néha hat-hét tudós is dolgozik". 18 OL-Y 1-1889-1-120,1890-42. I9 OL-Y 1-1889-1-120, 1890-995.