Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Borsa Iván: Az Országos Levéltár épületei, 1874–1974 / 23–50. o.

26 Borsa Iván 1880. május 25-én Pauler Gyula „a régi országháznak középső, leginkább kimagasló és így a villámot leginkább kihívó, a helytartótanácsi és kincstári levéltárt tartalmazó részére" villámhárító felszerelését kérte a Levéltár ügyét a maga módján mindig támogató Tisza Kálmán minisztertől, s előterjesztésének preambulumában így értékelte az újjászer­vezett Országos Levéltár egy épületben történt elhelyezését: „Az Országos Levéltárnak most már minden osztálya a belügyminisztérium helyiségeiben összpontosítva lévén, Nagyméltóságodnak kegyes gondoskodása következtében mindennemű intézkedések meg­történtek és történnek, hogy az országnak — ha elpusztulnának pótolhatatlan becsű — e gyűjteményei minden eshetőség ellen lehetőleg biztosítassanak." 1 s A Levéltár anyagának a Belügyminisztérium épületében való koncentrálása kétség­telen eredmény volt, de áldozatokat is követelt. Pauler Gyula számtalan saját kezű fogalmazványának egyikében 1890-ben így jellemzi az összpontosítás után bekövetkezett helyzetet: „Helyet kellett csinálni az újonnan szervezett diplomatikai osztálynak, készen kell tartani helyet a Bécsben létező kamarai levéltár magyar része számára, mely iránt most folynak a tárgyalások és most foly Nagy Szebenben a fennállott erdélyi thesaura­riatusi levéltár selejtezése, melynek megmaradó része azután szintén fel fog küldetni az Országos Levéltárba. így történt, hogy az Országos Levéltár, bár időnként a belügyminisz­tériumi épületben új helyiségeket kapott, mégis nagyon megszorult; jelesen pedig a tisztviselők részint szét voltak szórva az egész épületben, mi a felügyeletet és vezetést megnehezítő, részint össze voltak zsúfolva, úgy hogy.p.o. egy egy ablakos szobában két fogalmazó mellett már egy hivatalszolgának is el kellett férni. A helyszűke különösen érezhetővé vált a dolgozó szobában, vagyis a helyiségben, hol a kutató tudósok dolgoz­nak. E célra az első emeleten csak egy különben sem megfelelő, nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg két ablakos szoba állott rendelkezésre, mely egyúttal átjáróul szolgált, s melyben a kutatókon kívül három tisztviselőt kellett elhelyezni, úgy hogy kutatók és tisztviselők kénytelenek voltak egymást minduntalan zavarni. Pedig a kutatók száma egyre nőtt és nő." 16 Pauler idézett helyzetábrázolása annak a harcnak a során született, amelyet a Vallás­és Közoktatásügyi Minisztériumnak az épületből történt kiköltözése után a Levéltárnak a pénzügyi közigazgatási bírósággal kellett megvívnia. A VKM ugyanis 1889 szeptemberé­ben költözött ki az épületből, s ezt megelőzően május 13-án a Levéltár már bejelentette „némely égető hiányait". 17 A Levéltár megkapta a VKM irattárának 4 szobáját folyosó­val és állványokkal, továbbá egy két- és 5 egyablakos — a Levéltár eddigi helyiségeihez kapcsolódó — szobát, 18 de néhány hónap múlva arra kényszerült, hogy a VKM helyére betelepített, a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt működő pénzügyi közigazgatási bíróságnak átadjon 3 (1-, 2- és 3-ablakos) helyiséget. 19 1 s OL-Y 1-1880-1-186,1880-640. 16 OL-Y 1-1889-1-120,1890-995. 17 OL-Y 1-1889-1-120, 1889-650 és OL-K 148-1896-IIa-1894. - Az indokolásban említve, hogy „a kincstári és diplomatikai osztály személyzete, két országos levéltárnok, négy fogal­mazó és egy szolga három szobában van összezsúfolva, mely szobák közül csak egy kétablakos, mely egyúttal dolgozó szoba is, ahol néha hat-hét tudós is dolgozik". 18 OL-Y 1-1889-1-120,1890-42. I9 OL-Y 1-1889-1-120, 1890-995.

Next

/
Thumbnails
Contents