Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
262 FALLENBÜCHL ZOLTÁN Ilyen körülmények közepette csak a rendszeres királyi nyugellátás az egyedüli olyan tényező, ami valamennyire megmentheti a teljesen szegény, „kézből a szájba" élő hivatalnok-családokat a legsötétebb nyomortól. Ezért írja egy közepes állású sóhivatalnok, Schaffartzik sámbokréti ellenőrző mázsamester Özvegye 1764-ben: „Denn zum betlen schäme ich mich, zu Dienen bin ich nicht mehr im Stande und von allen Mitteln bin ich entblöst" — hiszen nemcsak gyermekeiről, de öreg édesanyjáról is gondoskodnia kell az özvegynek. 149 Ezért még vezető állású hivatalnokok is kénytelenek olykor arra, hogy a közjótékonyságot vegyék igénybe. Hochenbuch Simon Jakab sóvári hivatalvezető azt kénytelen kérni anyja elhunyta után, hogy őrült nővérét, akiről eddig anyjuk gondoskodott, vegyék fel valamelyik bécsi kórházba alapítványi helyre. Az őrült testvér után kapna ugyan nyugdíjat, de ez nem elegendő. Öt gyermekéről is kell gondoskodnia s ő maga sem fiatal: 25 éve szolgál. Apja szintén magas állású sóhivatalnok volt és 34 évig szolgált. Úgy gondolja, e méltányos indokai alapján elérheti, hogy szerencsétlen testvérét kórházba utalják. 1 s0 Talán szélsőséges eset, de említésre méltó, hogy még olyan kishivatalnok is akadt, aki 108 éves koráig szolgált, s akkor kapott egy kis nyugdíjat. Fia, aki a só ügyben csupán a szerény tutajmesterségig vitte, azzal a megjegyzéssel kér 1766-ban saját fia számára állást, hogy az, tanulmányai befejezése óta egy egész éve írnokoskodik már a zsolnai sóperceptor mellett. De hát Liptó megyében sok tanult ifjú van, s csak úgy remélheti fia számára a kedvező döntést, ha megemlíti, hogy aggastyánkort ért apja 75, ő maga ez ideig 37 éven át szolgálta az uralkodót és az említett fiún kívül még 7 gyenyieke: 3 fia és 4 lánya van. 151 így éldegélt a sótisztviselők nagy része; nyomorúságosan, kevés öröm közepette végezve nehéz és felelősségteljes munkáját. A lakáskörülmények A sótisztviselők lakásviszonyai, a fennmaradt levelek tanúsága szerint nem lehettek rózsásak. Mint a magyarországi sóhivatalok 1750. évi státusából látható, a sótisztviselők és alsóbb alkalmazottak nagy része külön kapott fizetésen felül lakbért is, vagy pedig természetbeni lakást élvezett a sóházban. 152 Mivel a sóházakat részben a Kamara építtette, részben vásárolta - néhai hivatalnokai hagyatékából —, ezek nem nagy költséggel készült, tágas lakásokat magukban foglaló, impozáns épületek, hanem jobbára szeré149 Uo., 1764-55. ,S0 Uo., 1761 -376. 1 s ' Uo., 1766 - 320. Nem tévedés: az idősebb Hanovszky előbb őrmester volt a hadseregnél, majd sóhivatali „Überreiter". 1 s 2 Mint ahogyan a Hofkammerarchiv, Hoffinanz Registratur-Protokolíjaiból kitűnik, az 1720-as évektől egyre gyakrabban adott az Udvari Kamara a magyarországi sóügyhöz kinevezetteknek lakbért, ún. Quartier-Geld-et. 1750-ben 45 sóhivatali vezető közül azonban 31 kapott természetbeni lakást, 9 pedig lakbért. A 45 állomás közül 34-ben volt természetben lakáslehetőség. Az alsóbb tisztviselők közül is sokan részesültek szolgálati lakás kedvezményében. Egyes helyeken, pl. Győrött, a hivatal valamennyi alkalmazottja a sóházban lakott. A helyi lakosságból kiemelt s valószínűleg saját otthonukban élő kerülők és só-hajdúk azonban általában sem lakbért, sem szolgálati lakást nem kaptak. OL Magy. Kam. Lt., Praesidialia (E 68), Extraserialia, Fasc. 10. Nr. 71. (1750. évi státus) alapján.
