Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGOM 247 fizetéstelen munkaerő ekkoriban minden hivatalban általános, mert ezeket úgy tekintették, mint a hivatali gyakorlat elsajátítóit, tehát tulajdonképpen tanulókat. A céhbeli inasság hivatali változata ez, mint ahogyan a sóügyben a megjelölésekben is erőteljesebben él a céhes-polgári jelleg: „mázsalegény", „mázsamester", kifejezve a szakma elsajátításának fázisait, mint a többi hivatalnoknál. Ez nem speciálisan magyarországi fejlődés: másutt is ugyanígy volt, a korábbi korszakban, az Udvari Kamara sókezelése teljesen hasonló módon biztosította a munkaerőt.

66 A practicans előmenetele azután a fizetéses mázsaszolga, mázsamester fokozatokon keresztül jut el a kaucióletételt kívánó ellenőri és vezetői — sópénztárosi, sóelosztói — álláshoz. Ez az út azonban már a jelölt társadalmi kapcsolataitól és vagyoni helyzetétől függően lehet hosszabb vagy rövidebb; fokozatok átugrására is van példa. A gyakornokok útját azonban gyakran keresztezik a vezető sótisztviselők magánírnokai, akiknek eltartására főnökük gyakran fizetéskiegészítést kap,

67 akik azonban a sóhivatallal nincsenek jogviszonyban, hanem magánalkalmazottai főnöküknek. Csakhogy a személyes jóviszony is, a hivatalnál szükségképpen elsajátított gyakorlat is oda vezet, hogy ezek is pretendenssé válnak a sóügyi állások betöltésénél. A gyakornokság jellegéből folyik az is, hogy az önkéntes jelentkezők többnyire a helyi elemből, nagyobb városoknál főképpen a polgárok iskoláztatott fiai sorából kerülnek ki. Ezeknek a feltörekvő fiatalembereknek a sóügyi szolgálat út az érvényesüléshez, a nemesség megszerzéséhez is. Az 1750-es évek közepén a Magyar Kamara vezetősége erősebben kívánta szabályozni a sóügyi szolgálatot, és maga is megkezdi sóírnoki állások szervezését. Ez, bár az írnok egyelőre a mázsaszolga alatt áll, rontóan hat a mázsaszolgák társadalmi helyzetére, mert most már a fiatalság igyekezete arra irányul, hogy írnokként kezdjen, s a mázsaszolga fokozatát elkerülje. Pesten, az egyik legnagyobb forgalmú sóhivatalban már 1754-ben megszervezik a státusbeli írnok állását,

68 de csakhamar másutt is. Ugyanakkor megerősödik az a tendencia, hogy gyakornokokat többé ne vegyenek fel a sóhivatalok főnökei, amit 1758. augusztus 14-én hivatalosan is elrendelnek. A már meglevő praktikánsoknakkémiökkellett, hogy állásukban maradhassanak.

69 Nem tarható kizártnak, hogy a rendelkezés mögött társadalompolitikai tendencia is rejtőzik, amennyiben a praktikánsok, mint említettük, jobbára nemrég bevándorolt német polgárok utódai, akik nemesi ranggal nem rendelkeznek, viszont az írnokság a magyar nemesi ifjúságot is vonzza, mert ezt a kategóriát a familiáris és a megyei szolgálatból ismeri. Grassalkovics Antal törekvésére gondolhatunk itt, akinek sikerült többé-kevésbé egy időre a magyar nemesi elemet a fontosabb sóhivatalokban - így Pesten, Szolnokon s néhány más helyen —„megerősítenie. Ebben nagy segítségére volt az Udvari Kamara által annak idején alkalmazott sóhivatalnokoknak, s főként azok második nemzedékének részbeni alkalmatlansága. 66 így például Honig Antal halmágyi mázsamester, ki a bécsi Udvari Kamara számvevőségéről került Magyarországra; Halmágyon is, Szolnokon is fizetés nélkül szolgált; az utóbbi helyen gyakornoki minőségben. (Magy. Kam. Lt., Litt, ad Cam. (E 41) 1758 - 755.) 67

OL Magy. Kam. Lt. Koller József (E 182), 15. csomó, 392., Status Personalis 1742. (Pest). Néhol, pl. Rónaszéken, Szegeden, Eszéken azonban ekkor már régebben volt fizetéses, státusbeli írnok. - Ugyanez tűnik ki egyébként az 1750. évi sóügyi státusból is. (Magy. Kam. Lt. Praesidialia (E 68), Extraserialia. Fasc. 10. Nr. 71.) 6 8

OL Magy. Kam. Lt., Protocollum cameralis consilii (E 1) 1754. év 1192-1194. pagina. - Az állást a magyar Góczy kapta. 69

Uo.,Litt. ad Cameram (E 41) 1758 -617. és 483.